Neuropathiáról beszélünk a perifériás vagy az autonóm idegek szerkezeti- vagy funkcionális károsodása esetén, melyek jellemzően érzészavarokat, motoros működési zavarokat vagy vegetatív diszfunkciókat eredményezhetnek.

A rheumatoid arthritis (RA) általában előrehaladó, szisztémás autoimmun folyamat, amelyet krónikus, szimmetrikus, erozív szinovitisz jellemez. A tüdő és a pleura szintén gyakori helye a RA ízületen kívüli megnyilvánulásainak, bár ez utóbbiak gyakran nem okoznak jelentős tüneteket.

Jelen átfogó áttekintő cikk a kiterjesztett Vaughan-Williams osztályozás alapján tárgyalja az antiarrhythmiás szerek hatásmechanizmusát, klinikai alkalmazását, farmakokinetikai jellemzőit, mellékhatásait és monitorozási követelményeit.

A carpalis alagút szindróma gyakori, kéz-alkari fájdalmat okozó betegség., amely elektrofiziológiai vagy UH-vizsgálattal pontosan kimutatható, és amennyiben időben diagnosztizálják és műtétileg kezelik, teljes gyógyulás remélhető.

A krónikus veseelégtelenséggel élő betegek döntő többsége számos társbetegséggel rendelkezik. A kezeletlen hipertónia és a diabétesz krónikus veseelégtelenséggel szövődve jelentősen lerövidíti a várható élettartamot.

A gyógyszeres kezelés nyomán az ALK-pozitív tüdőrákban szenvedő betegek többsége öt évnél tovább él a betegség progressziója nélkül.

A rosacea egy krónikus gyulladásos bőrbetegség, mely elsősorban az arc bőrét érinti. Összességében a populáció körülbelül 10%-ánál fordul elő. Leggyakrabban 35 és 50 év közötti nőknél jelentkezik, elsődlegesen fehér bőrű egyéneknél.

Az egyre gyakoribbá váló hőséghullámok megterhelik a szív- érrendszeri betegek szervezetét és növelik a szívinfarktus előfordulásának esélyét.

A fájdalomcsillapítás az egyik legalapvetőbb tevékenység a mindennapi gyakorlatban. Nemcsak azért, mert az akut, és természetesen a krónikus fájdalom is egy kellemetlen, ugyanakkor szubjektív élmény, hanem azért is, mert a fájdalom olyan kórtani folyamatok triggere, amelyek direkt módon endokrin, cardiovascularis és pszichés kórképeket is elő tudnak idézni, de közvetetten gyakorlatilag bármely szervrendszerre képesek hatni.

A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ek) a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak napjainkban. Nagyon gyakori, hogy számos nagy kardiovaszkuláris (CV) kockázatú beteg (például hipertóniások, koronáriabetegek, krónikus vesebetegek) rendszeresen szed valamilyen NSAID gyógyszert, ennek megfelelően az alkalmazásukkal kapcsolatban fellépő mellékhatások is kiemelkedő fontosságúak.