A mindennapi neurológiában a fejfájás rendkívül gyakori panasz és gyakori beutaló diagnózis. A Global Burden of Disease Study szerint 2010-ben világszinten a tenziós fejfájás volt a második, a migrén pedig a harmadik leggyakoribb betegség.

A migrén az életet megkeserítő, az életminőséget jelentősen rontó neurológiai betegség. Előfordulási gyakoriságánál fogva mintegy egy milliárd migrénes él világszerte, hazánkban számuk 1,2 millió főre tehető.

Az akut posztoperatív fájdalom kezelése alapvető fontosságú a megfelelő és kellően kíméletes posztoperatív ellátás szempontjából.

A tenziós típusú fejfájás a leggyakoribb elsődleges fejfájásbetegség és egyben a leggyakoribb neurológiai kórkép világszerte. Patomechanizmusa nem teljesen tisztázott, genetikai, perifériás és centrális mechanizmusok állhatnak a betegség hátterében.

A neuropátia a perifériás idegrendszer normál működésének megváltozása, melyet valamilyen befolyásoló tényező okoz. Számos tényező és meglévő betegség is okozhat perifériás neuropátiát, de a betegség kialakulásának második leggyakoribb oka az alkohol. Magyarországon a felnőtt lakosság 21,3 százaléka alkoholbeteg vagy magas kockázatú ivó. Az alkohol elhagyása mellett életmódbeli változtatásokra is szükség van, rendszeres mentális és addiktológiai gondozás szükséges, ideértve az önsegítő csoportokba való irányítást mind a kliens, mind a hozzátartozók számára.

Biztató eredményeket mutatott a BCMA-CD19 célpontú bispecifikus antitest krónikus gyulladásos demielinizációs polineuropátia (CIDP) terápiájában.

A rendszeres mozgás hasznos, de az ízületi fájdalommal küzdők gyakran erre vágynak legkevésbé. Az artritiszes betegek harmada fizikailag inaktív, holott a megfelelő mozgás az ízületi gyulladás kezelésének egyik alapköve.

A betegek és az orvos részéről is ma már egyre nagyobb az igény a személyre szabott terápia kiválasztására.

A való életből származó (real-world) eredmények alapján vizsgálták, hogy a triptánt szedő migrénes betegek mekkora hányada hagyja abba a gyógyszere szedését és cseréli azt egy másik triptánra, esetleg egy analgetikumra vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentőre.

A fájdalom a WHO általános meghatározása szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, amely tényleges vagy potenciális szöveti sérüléshez társul, vagy ahhoz hasonlít, illetve ezen sérülés mértékével leírható (1). Az onkológiai fájdalmaktól szenvedő beteg azonban sokszor más betegeknél is erősebben tapasztalja, mennyire szubjektív jellegű is ez az érzet és mennyire erős mentális-pszichés distresszel járhat. Azonban bármennyire is nehéz meghatározni, leírni vagy mérni a daganatos betegségek kapcsán kialakuló fájdalmakat, lehetőségünk és kötelességünk is csillapítani azokat.