Az olaparib-kezelés javulást idéz elő a csíravonalbeli BRCA1/2-mutációt hordozó, HER2-negatív, metasztatizáló emlőrákos betegek életminőségében (1).

A DNS hibajavító mechanizmusokban szerepet játszó génekben előforduló génmutációk funkcióvesztést okoznak, melyek növelik az emlőrák kialakulásának rizikóját. Ilyen mutációk leggyakrabban a BRCA1 és a BRCA2 génekben fordulnak elő. 

Az EMBRACA vizsgálathoz kapcsolódó retrospektív elemzések a talazoparib-kezelésre adott válaszrátát illetően, valamint a központi idegrendszeri áttétekkel rendelkező betegek kezelését illetően szolgálnak újabb információkkal.

Az AstraZeneca bíztató eredményeket tett közzé egy fázis 2 vizsgálatról, amelynek során platinaérzékeny relapszált savós petefészekrákban szenvedő nők a kemoterápia befejezése után fenntartó kezelésként egy kísérleti gyógyszert kaptak, az olaparibot.

Újfajta kezeléssel a BRCA1 vagy BRCA2 mutációval rendelkező, előrehaladott emlőrákos nők 85 százalékában lassították a daganat növekedését.