Mivel a prediabétesz általában panaszt és tünetet nem okoz, felismerése csak szűrővizsgálattal lehetséges, amiben az alapellátásnak kiemelt szerepe van.

A perifériás idegrendszeri érintettség jeleként gyakori tünet a neuropátia, mely az újonnan diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegekben gyakran már a betegség felismerésekor jelen van. Neurofiziológiai vizsgálattal a betegség már a korai stádiumban, klinikai tünetek nélkül is kimutatható.

Az enyhe kognitív zavar a demenciák kórelőző állapota, jelentőségét az adja, hogy ebben az állapotban drámaian megnő a demenciába való progresszió esélye. Egyben jó esélyt jelent a betegség kialakulásának megelőzésére. Cikkünkben összefoglaljuk a legfontosabb rizikófaktorokat és tárgyaljuk a megelőzés lehetőségeit.

A Biomedical Optics Express folyóiratban január 10-én jelent meg a Stevens Institute of Technology kutatóinak cikke, amelyben egy olyan új szoftveres eszközről számoltak be, amely 4D-s vagy 3D-s képek belsejébe való betekintéshez használható fel.

A SOLACE egy az Európai Bizottság által indított kezdeményezés (EU4Health projekt), amelynek célja, hogy olyan eszközöket fejlesszen, teszteljen és terjesszen, amelyek megkönnyítik a tüdőrákszűrés megvalósítását nemzeti és regionális szinten is.

Közepesen súlyos vagy súlyos anaemiával társuló pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegeknél az apixaban kezelés a gastrointestinalis vérzés szignifikánsan alacsonyabb kockázatával társult, mint a dabigatran és a rivaroxaban. Nem figyeltek meg szignifikáns különbséget a stroke kockázatában a négy elérhető direkt orális antikoaguláns (DOAC) között.

A warfarinhoz képest a NOAC-okat a gyakorlatban ritkábban alkalmazzák alacsonyabb vesefunkció mellett. Úgy tűnik azonban, hogy a NOAC-ok hasonló vagy jobb hatékonysággal és biztonságossággal rendelkeznek, mint a warfarin, a vesefunkció teljes tartományában.

A fejlett országokban az idős populáció növekszik a leggyorsabban, ami komoly kihívást jelent a társadalom és az ellátórendszer számára. Az idős cukorbeteg populáció heterogén, és kezelésük komplex feladat, ahol a hatékony glükózszabályozás és a kockázatok minimalizálása közötti egyensúlyra kell összpontosítanunk.

A segítségnyújtás és a tápláltsági állapot javítása leghatékonyabban úgy tud megvalósulni, ha a beteg állapotát megértjük, az állapot kialakulásához vezető útját megismerjük, és ezek alapján tervezzük meg a személyre szabott, egyéni tűrőképességeit szem előtt tartó táplálásterápiát.