Nyelvi csodák A törzsi élet szabályai sokszor megkövetelik a testékszerek használatát, a maja indiánok emiatt általában a nyelvüket, az eszkimók és egyes dél-amerikai törzsek tagjai az ajkukat szúrják át és díszítik kövekkel, csonttal vagy fával. A nyugati kultúrában más az ok, a cél és az alapanyag, de a mellékhatások és szövődmények ugyanazok. Ékszert – az ajkaktól a nagyajakakig – a test bármely pontjára lehet helyezni. A szájüreg a legnépszerűbb területek közé tartozik. Intraoralisan leggyakrabban a nyelven – dorsoventralisan vagy dorsolateralisan –, a nyelvféken, illetve a nyelvcsapon; perioralisan pedig az ajkakon, az ajakpír határán (a sulcus labiomentalisban) találkozhatunk a súlyzó, bogyó vagy gyűrű alakú ékszerekkel. A jó minőségű, allergiás reakciót nem okozó piercingek 14 vagy 18 karátos aranyból, titániumból vagy nióbiumból készülnek. Már az ékszer behelyezése sem veszélytelen, hiszen a választott területet át kell szúrni, ami a vérzés és az idegkárosodás veszélyével jár, különösen a gazdag ér- és idegellátású nyelven. Az idegek sérülése pedig szenzoros vagy motoros zavart okozhat. A nem kellően steril eszközökkel végzett beavatkozással átvihető a hepatitis, a tetanusz, a HIV- és egyéb fertőzések is. A rossz minőségű anyagból (például ezüst-bevonatú sárgarézből) készült ékszer erősen allergizálhat. Behelyezés után is a nyelvpiercing okozza a legtöbb problémát. A nyelv természetes duzzadása normális esetben pár nap alatt elmúlik, de a beszéd, a rágás és a nyelés addig rendkívül nehéz. Előfordulhat torokfájdalom, a regionális nyirokcsomók megnagyobbodása és érzékennyé válása, valamint a garatreflex időleges károsodása. A nyelvduzzanat mérséklésére legalkalmasabb a tengeri sós oldattal történő öblögetés. Az esetleges lokális infekciók már nagyobb körültekintést igényelnek: eredményesen kezelhetők klórhexidines öblítéssel, a seb kitisztításával, súlyosabb esetben szisztémásan adott antibiotikummal. A gingiva is sérülhet, ha az ékszert viselője sokat mozgatja a szájüregben, és így az ínyhez dörzsöli.