A depresszió (gyakoriság vonatkozásában egyszeri vagy visszatérő depressziós epizód, súlyosság tekintetében minor vagy major depresszió) változó súlyosságú pszichológiai, szomatikus és vegetatív tünetekkel járó, az életminőséget negatívan befolyásoló, hónapokig tartó, gyakran krónikus vagy visszatérő betegség, amelynek az egyénre, a családra és a társadalomra nézve is súlyos szenvedést okozó kihatásai vannak. Hasonlóképpen definiálhatjuk a szorongásos betegségeket is (generalizált szorongás, agorafóbia, pánikbetegség, szociális szorongás zavar, egészségszorongás, poszttraumás stressz zavar, és ide sorolhatjuk az egyébként külön csoportba tartozó kényszerbetegséget is).

A pitvarfibrilláció a kardioembóliás stroke kockázatát ötszörösére emeli véralvadásgátló kezelés nélkül, így időseknél nagy a jelentősége az alvadásgátló kezelésnek.

Az epilepszia élettartam-prevalenciája 1,2–2,9%, ami nem alacsony arány összességében. Emellett kiemelendő, hogy a kezelés évekig, évtizedekig, akár egész életen keresztül tarthat, így különböző élethelyzetekben kell kezelni, megtalálni a beteg számára optimális, egyénre szabott terápiát.

A tudatos rossz terápiahűség a rectalisan alkalmazott mesalaminkezelés esetén gyakori a mindennapi klinikai gyakorlatban. Az életkor, a nem, és az alkalmazás módja a legfontosabb tényezők.

A beteg-együttműködés hiánya a legtöbb krónikus betegség esetén aláássa a modern terápiáktól remélhető sikert, s amellett jelentős gazdaságossági áldozatot is követel

A drága gyógyszerek és a krónikus betegségek terápiájában tartósan alkalmazandó preventív szerek rendelése esetén a leggyakoribb, hogy a beteg nem működik együtt kezelőorvosával – írja a PharmaOnline.

A biológiai kezeléssel kapcsolatos terápiahűség első szisztematikus áttekintése megállapítja, hogy a kép kedvezőbb, mint az orális szerek esetében: az anti-TNF-kezelés során a betegek több mint háromnegyedénél jó az adherencia. Bemutatjuk a terápiahűséget előre láthatóan rontó tényezőket is.

Mitől függ a gyulladásos bélbetegségben szenvedők terápiás együttműködése és milyen arányú körükben a komplementer és alternatív gyógymódok használata. Van-e összefüggés az adherencia és a CAM-használat között?