A neurológiai eredetű mozgászavarok az idősödő társadalomban egyre nagyobb kihívást jelentenek. Annak ellenére, hogy viszonylag ritka előfordulásúak, a prevalenciaadatok alapján a legtöbb egészségügyi szolgáltató a praxisa során találkozni fog ezekkel. A betegek életminőségét jelentősen befolyásoló kórállapotok felismerése számos differenciáldiagnosztikai és terápiás nehézséget okozhat, illetve kezelésük sok esetben multidiszciplináris csapatmunkát és speciális szaktudást igényel. Ezt a munkát segítik a folyamatosan fejlesztett szakmai irányelvek, nemzetközi konzorciumok és a szakmai szervezetek által szervezett folyamatos továbbképzések. Jelen összeállításban a leggyakoribb kórképek differenciáldiagnosztikai szempontjait ismertetjük.

A depresszió (gyakoriság vonatkozásában egyszeri vagy visszatérő depressziós epizód, súlyosság tekintetében minor vagy major depresszió) változó súlyosságú pszichológiai, szomatikus és vegetatív tünetekkel járó, az életminőséget negatívan befolyásoló, hónapokig tartó, gyakran krónikus vagy visszatérő betegség, amelynek az egyénre, a családra és a társadalomra nézve is súlyos szenvedést okozó kihatásai vannak. Hasonlóképpen definiálhatjuk a szorongásos betegségeket is (generalizált szorongás, agorafóbia, pánikbetegség, szociális szorongás zavar, egészségszorongás, poszttraumás stressz zavar, és ide sorolhatjuk az egyébként külön csoportba tartozó kényszerbetegséget is).

Az epilepsziás rohamokat számos, változatos megjelenésű, nem epilepsziás eredetű paroxysmalis jelenségtől kell elkülönítenünk. Ezek közül a legfontosabbak: syncope, pszichogén nem epilepsziás roham, migrén, TIA, transiens globális amnézia és egyes parasomniák.

Továbbképzésünkben a neurológiai szakterülethez kapcsolódó fontos, gyakorlati szempontból is lényeges ismereteket tartalmazó összefoglalókat olvashatnak, amelyekkel kreditpontokat szerezhetnek a félév zárultával.

Dr. Kovács Norbert professzort, a PTE KK Neurológiai Klinikájának igazgatóhelyettesét és dr. Balás Istvánt, a PTE KK Idegsebészeti Klinikájának egyetemi docensét külön is kitüntették.

Magyar orvosok is dolgoznak a Parkinson-kór felismerését a jellegzetes tünetek megjelenése előtt lehetővé tévő új módszereken, amelyek révén drámaian lehetne javítani a betegségben szenvedők életkörülményein.

A felnőtt- és gyerekkori idegrendszeri betegségek gyógyításának hatékonyabbá tételét szolgálja a Transzlációs Idegtudományi Nemzeti Laboratórium.

A Friedreich-ataxia (FA) a leggyakoribb öröklött ataxia. A korai tünetek jellemzően a gyermekkorban jelentkeznek. Tipikus tünet a koordináció fokozatos elvesztése, az izomgyengeség és a fáradtság. A betegség előrehaladtával az FA-val élők látásromlást, halláskárosodást is tapasztalhatnak, beszéd- és nyelési problémák, cukorbetegség, gerincferdülés és súlyos szívbetegségek is felléphetnek. Sok FA-ban szenvedő beteg használ járást segítő eszközt, és gyakran a diagnózist követő 10-20 éven belül szükségük van kerekesszékre. Az FA miatt kialakuló szövődmények következtében a betegek várható élettartama átlagosan 37 év.

A Parkinson-kór a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegség az Alzheimer-kór után. Társadalmi, gazdasági, szociális és emberi jelentősége folyamatosan növekszik. A betegszám rohamos emelkedése figyelmeztet arra, hogy a jövőben másképpen kell megítélnünk ezt a betegséget.

Magyarország neurológiai szakellátását az állami egészségügyi rendszerben 56 neurológiai osztály és 565 neurológiai szakrendelés és szakambulancia biztosítja.