Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a túltápláltság kritikus szerepet játszik az alacsony fokú gyulladás kialakulásában. Pontosabban, a zsírszövet krónikus gyulladása elhízott egyének esetén az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának döntő kockázati tényezője.

Súlyos elhízásban szenvedő betegek testzsírtartalmának normalizálási nehézségei miatt agresszívebb kezeléseket tanulmányoztak ebben az alcsoportban, mint például az elhízás sebészi megoldását, amelyet metabolikus sebészetnek is neveznek.

Idegbántalomra utaló eltéréseket már egészséges cukoranyagcseréjű, de a betegség szempontjából magasabb kockázati csoportba tartozóknál is találtak a Semmelweis Egyetem kutatói.

A hipertónia és a diabétesz együttes előfordulási aránya igen magas, ugyanis mindkét megbetegedés szerepet játszik a másik kialakulásának a patomechanizmusában.

A cukorbetegség mint a modern kor civilizációs betegsége a világ egyre több országában válik fontos népegészségügyi problémává. A Nemzetközi Diabétesztársaság adatai alapján 2021-ben világszerte 537 millió cukorbeteg felnőtt (20–79 éves korosztály) élt, számuk várhatóan 2030-ra 643 millióra, 2045-re 783 millióra fog növekedni (1).

A családorvosi gyakorlatban a perifériás neuropathia a leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik, ugyanakkor számos megjelenési formája miatt kihívást jelenthet felismerése és adekvát értékelése. A cukorbetegség szisztémás szövődményeként előforduló disztális szimmetrikus polyneuropathia a leggyakoribb forma, mellyel gyakran találkozunk az alapellátásban. 2-es típusú diabetesesekben gyakran már az alapbetegség felismerésekor kimutatható, sőt fennállhat az 1-es típusú diabetes kimutatásának időpontjában is.

A diabeteses neuropathia a cukorbetegség leggyakoribb szövődménye. A betegség a betegek életminőségét, munkaképességét jelentősen ronthatja. A korai diagnózissal és kezeléssel a leggyakoribb, legsúlyosabb szövődményét, a diabeteses lábat, illetve a nem traumás lábamputációk számát lényegesen csökkenthetjük.

A COVID-19 egyik következménye az agy és a bulbus olfactoriusok többgócú mikrovaszkuláris károsodása lehet, közli az OTSZ Online.

A neuropathia diabetica klinikai jelentőségére elsősorban az utóbbi két évtized kutatási eredményei hívták fel a figyelmet. Az idegbántalom rossz prognózisú szövődmény, jelentősen rontja a betegek életminőségét is.

A malignus tumorhoz társuló krónikus neuropathiás fájdalom a malignus tumorhoz társuló krónikus fájdalom csoportjába tartozik. Klinikai jelentőségét az adja, hogy a malignus tumoros betegek 20%-ában jelentkezik tisztán neuropathiás jellegű fájdalom.