Állatkísérletes eredmények arra mutatnak rá, hogy a szerotonerg és a tachikininerg neurotranszmitter-rendszerek között kétirányú, szinergista kapcsolat áll fenn, amelynek jelentősége lehet az antiemetikus gyógyszeres kezelések optimalizálásában is.
Dr. Illés Zsolt a University of Southern Denmark neurológiai klinikája, az Odense University Hospital professzora és betegkonzultánsa. Vendégprofesszor a Pécsi Neurológiai Klinikán, ahol évtizedeken keresztül dolgozott, és a Klinikai és Kísérletes Neuroimmunológiai Tanszéket vezette.
Egyre több kutató feltételezte, hogy a GLP‑1 receptor agonisták az öregedés biológiai folyamataira is hatással lehetnek, ám eddig kevés közvetlen humán bizonyíték állt rendelkezésre.
Az elhízás mint a civilizációs betegségek egyik legfontosabb rizikófaktora komplex okokkal magyarázható, amelyek közül az egyik alábecsült tényező az obezogén endokrin diszruptorok hatása.
Az OTSZ Online szerint kedvező eredményeket mutatott a pszilocibin rövid távú alkalmazása terápiarezisztens obszesszív-kompulzív zavarban szenvedő betegeknél.
A 177Lu-PSMA-617 szelektíven a prosztataspecifikus membrán antigént (PSMA) expresszáló sejtekhez juttat el β-sugárzást. Ez a radioligand kezelés bíztató biokémiai és radiológiai válaszarányokkal társult számos korai fázisú vizsgálatban, csökkentette a fájdalmat és alacsony fokú toxicitást mutatott az olyan áttétes, kasztrációrezisztens prosztatarákban szenvedő betegeknél, akik progressziót mutattak standard terápiát követően.
Mivel a szarkopénia kezelésére jelenleg nem áll rendelkezésre célzott gyógyszeres terápia, az életmódbeli intervenciók – mint például a kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő fehérjebevitel és a rendszeres fizikai aktivitás – állnak a kutatások és a klinikai gyakorlat fókuszában.
Az Index szerint igazi kémiai kindertojásra bukkantak brit és ausztrál kutatók, amikor egy már évtizedek óta vizsgált vegyületből különleges gyógyerővel bíró vegyi anyagot szintetizáltak.
A 3. fokozatú neuroendokrin tumorok (NET G3) a magas malignitású neuroendokrin daganatok körülbelül 20%-át teszik ki, és ezen entitás közelmúltbeli azonosítása számos megválaszolatlan kérdést vetett fel a kezeléssel kapcsolatban. Ezeknek a betegeknek a prognózisa rosszabb, mint az 1-2. fokozatú jól differenciált NET-ben szenvedőké, de jobb, mint a 3. fokozatú rosszul differenciált neuroendokrin karcinómában szenvedőké. A jelenlegi konszenzusos nyilatkozat célja, hogy eloszlassa a bizonytalanságokat, és feltárja a NET G3-as betegek kezelésében rejlő kielégítetlen igényeket.