A zsírszövetben zajló patofiziológiai folyamatok, valamint az elhízás és a krónikus gyulladás közötti kölcsönhatások világos megértése a társbetegségek kialakulásának jobb megértéséhez vezethet, és új célpontokat biztosíthat az elhízás kezelésében.

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a túltápláltság kritikus szerepet játszik az alacsony fokú gyulladás kialakulásában. Pontosabban, a zsírszövet krónikus gyulladása elhízott egyének esetén az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának döntő kockázati tényezője.

Súlyos elhízásban szenvedő betegek testzsírtartalmának normalizálási nehézségei miatt agresszívebb kezeléseket tanulmányoztak ebben az alcsoportban, mint például az elhízás sebészi megoldását, amelyet metabolikus sebészetnek is neveznek.

Valójában az elhízás számos kóros állapothoz és a mortalitás emelkedéséhez kapcsolódik. Közelebbről, a túlsúly és az elhízás jól ismert rizikófaktorok számos gasztrointesztinális (GI) betegségben, mint a funkcionális GI betegségek, a gyulladásos bélbetegségek (IBD), a hasnyálmirigy-gyulladás és a GI rák.

Az elhízással összefüggő magas vérnyomás mögött meghúzódó mechanizmusok összetettek és sokrétűek, és többek között magukban foglalják a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer/szimpatikus idegrendszer túlaktiválását, az adipokinek túlzott stimulációját, az inzulinrezisztenciát, az immunrendszer diszfunkcióját, a vese-, szív-, és zsírsejtek strukturális/funkcionális változásait.

A magas vérnyomás megfelelő kezelésének hiánya miatt az alacsony és közepes jövedelmű országokban 2015-öt követően stagnálást vagy növekedést mutat az agyérkatasztrófa okozta halálesetek száma.

A plakkokat eltávolító kezelések ugyanis az egészséges amiloid-béta szintjét is növelték, márpedig lehet, hogy ez hatásosságuk lényege.

A prosztatarák gyakoriságánál fogva az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró daganatos megbetegedés a férfiak körében. Ezen összefoglaló az epidemiológiai adatok mellett áttekintést nyújt a szűrésben leggyakrabban használt prosztataspecifikus antigén ismérveiről és azokról a további markerekről, melyek segítségünkre lehetnek a betegség diagnosztizálásában. Bemutatásra kerülnek a prosztatarák korszerű terápiájának legfontosabb elemei, mind a műtéti, mind a gyógyszeres, konzervatív kezelési eljárások. A betegkövetés szintén kiemelt jelentőségű, amely rendszeres, fegyelmezett orvos-beteg kapcsolatot követel meg. Ezen közleménnyel szeretnénk felhívni a figyelmet a prosztatarák fontosságára, időben történő diagnosztizálásának meghatározó szerepére, az egészségnevelés és az egészségtudatosság alapvető szerepére.

Az erectilis diszfunkció (ED), magyar nevén merevedési zavar a férfiak egyik leggyakoribb szexuális működési zavara. Az előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával növekszik, a férfiak egyharmadát érinti élete során. Negatív hatással van az intim kapcsolatokra, az életminőségre és az önbecsülésre. A legtöbb esetben a kórelőzmény és a fizikális vizsgálat elegendő a diagnózis felállításához.

A középkorú nők mintegy 80 százalékát érintő perimenopauzától tapasztalható vazomotoros tünetek orvosi segítséggel enyhíthetők, az életminőség pedig számottevően javítható.