Navi Pillay dél-afrikai jogász, az ENSZ volt emberi jogi főbiztosa és a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság egykori bírája kapja idén a Nobel-békedíjat.

Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja 2026. szeptember 28-án megjelent, „A radiológiai képesség ki- és visszaszervezése” című írásában lényegében harmincöt év magyar képalkotó-diagnosztikai történetét egy nagy ívű folyamatként írja le. A történet kiindulópontja a rendszerváltás utáni tőkehiány, ami miatt a CT-, MR- és más képalkotó technológiák gyors fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni. Ebbe a résbe lépett be a magántőke. Fendler az első jelentős szereplőként a mai Affidea elődjét, a Nemzetközi Egészségügyi Központot, a NEK-et említi, amely 1991-ben nyitotta első képalkotó központját a budapesti MÁV Kórházban. A társaság mögött, Fendler leírása szerint, izraeli befektetők álltak. [1]

A finanszírozási kihívásokról és a humánerőforrás-hiányról is beszélt Tóth Gábor, a Magyar Kórházszövetség elnöke az InfoRádió műsorában.

Olyan óvodák, iskolák és sportegyesületek jelentkezését várják, amelyek támogatják a tudatos képernyőhasználatot.

Magyarország a  szaktudással és a hatalmas egészségügyi adatvagyon hatékony kihasználásával szerezhet versenyelőnyt.

Illés Árpád, a Debreceni Egyetem hazailag és nemzetközileg is elismert belgyógyász és hematológus professzora a Klinikai Központ elnökhelyetteseként is folytatja szakmai munkáját.

Az egészségpénztárak olcsó egészségbiztosításokat is kínálnak a tagjaiknak. A BiztosDöntés.hu összeszedte, hol mennyiért lehet ilyet kötni.

Kóka János korábbi gazdasági miniszter a Portfolion arról ír, hogy a prevenció nem kiadás, hanem a legjobb megtérülésű nemzeti beruházás.

A debreceni klinika első vidéki intézményként indította el a programot, és ma is az ország egyik legnagyobb esetszámú strukturális szívgyógyászati centrumaként működik.

Kíméletlen számvetés Orosz Éva most bemutatott új kötete a mindenkori kormányok elhibázott vagy félbemaradt reformjairól. A közgazdász professzor – akit a magyar egészségpolitika „élő lelkiismeretének” neveztek – látleletet adott a magyar egészségpolitika négy évtizedéről, de a könyvbemutatón egy lehetséges fordulat esélyei is mérlegre kerültek.