Sokkal több területen hasznosak, mint amire jelenleg adhatjuk őket A lipidszintcsökkentő kezelés – különösen a sztatinok – hatására jelentősen mérséklődik a cukorbetegek szív-érrendszeri megbetegedésének, illetve halálozásának kockázata, enyhülnek a szkleroderma tünetei, siker várható a szisztémás szklerózis kezelésében, gátlás alá kerül a hepatitisz C-vírus replikációja, sőt, a gyógyszercsoport a vesefunkció beszűkülésének és a proteinuria kialakulásának megakadályozásában is kardinális szerephez juthat. Összeállításunkban a sztatinok új, egyelőre vizsgálati szakaszban lévő felhasználási lehetőségeit tárjuk fel. Bár a diabétesz közismerten a koszorúér-betegség fokozott veszélyével jár, ebben a betegcsoportban mégsem végeztek eddig kifejezetten a lipidszintcsökkentő kezelés hatékonyságával kapcsolatos vizsgálatokat. Ezt a hiányt talán pótolja egy áprilisban közzétett metaanalízis (BMJ;332: 1115–24), amelynek szerzői tizenkét, több ezer fős, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálat cukorbetegekre vonatkozó eredményeit foglalják öszsze. A végkimenetelek között a koszorúér-betegség miatti halálozás, a nem halálos szívinfarktus és a revaszkularizációs beavatkozások szerepeltek. A vizsgálatok fele-fele arányban irányultak a lipidcsökkentés elsődleges, illetve másodlagos megelőzésben játszott szerepére; tízben különféle sztatinok, kettőben pedig a gemfibrozil kardiovaszkuláris kockázatot csökkentő hatásait tanulmányozták.

Az ateroszklerózis progressziójának lassítása A hatékony kardiovaszkuláris prevenciónak az összes kockázati tényező kedvező befolyásolására kell törekednie. A PHYLLIS (Plaque Hypertension Lipid-Lowering Italian Study) az első olyan klinikai vizsgálat, amely több rizikófaktor egyidejű kezelésének lehetséges előnyeit tanulmányozta. Eredményeiről a vizsgálat vezetőjét, Alberto Zanchetti professzort (Milánói Orvosegyetem) kérdeztük. Miért fontos az olyan jellegű vizsgálat, mint a PHYLLIS? – A kutatók és a klinikusok körében is egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerültek a tünetmentes ateroszklerózis hatékony kezelésének kérdései és irányelvei. Napjainkban az ateroszklerózis nemcsak diagnosztizálható, hanem ultrahanggal pontosan mérhető is a carotisok falvastagsága. Több bizonyíték is alátámasztja, hogy a carotis communis és bifurkáció állapota jelzi a kardiovaszkuláris események (szélütés, szívinfarktus) bekövetkezésének esélyét. Mitől egyedi ez a vizsgálat? – A PHYLLIS számos olyan elemet tartalmazott, amely megkülönbözteti az eddigi vizsgálatoktól. Már a felépítése sem volt szokványos. Diuretikumon, valamint ACE-gátlón alapuló kezeléseket hasonlítottuk össze a sztatinnal vagy placebóval kiegészített terápiával. Egyedülálló volt az ultrahang alapú végpont, ami az ateroszklerózis valós mérését jelenti. Az ultrahangvizsgálatok gondos kivitelezése – amelyeket a vizsgáló helyeken hitelesített, egyforma műszerekkel végeztek, és egy központban tapasztalt szakemberek értékeltek –, valamint a minden beteg esetében évenkénti 24 órás ambuláns vérnyomásmérés elvégzése mindenképpen kiemelendő. Ismertetné a vizsgálat felépítésének részleteit? – Véletlen besorolással, kettős vak kísérletben két csoportot alkottunk. Az egyikben napi 25 mg hidroklorotiazid szolgált alapterápiaként, a másik csoport pedig az ACE-gátló fosinoprilból kapott napi 20 mg-ot. Ehhez, szintén véletlen besorolással, vagy napi 40 mg pravastatint, vagy placebót kaptak alanyaink. Eszerint a betegek 4 csoportját tudtuk összehasonlítani: az A csoport hidroklorotiazidot és placebót kapott, a B csoport fosinoprilt és placebót, a C csoport hidroklorotiazidot és pravastatint, míg a D csoport fosinoprilt és pravastatint szedett.