A „kettős diagnózisú” pácienst rendkívül nehéz felismerni. Gyakran csak a két probléma egyikét azonosítják. A mentális rendellenességgel diagnosztizált betegek egyik része tagadja az ivást vagy a droghasználatot, míg a másik felénél a szerhasználat elrejtheti a mentális rendellenességet.
A segítségnyújtás és a tápláltsági állapot javítása leghatékonyabban úgy tud megvalósulni, ha a beteg állapotát megértjük, az állapot kialakulásához vezető útját megismerjük, és ezek alapján tervezzük meg a személyre szabott, egyéni tűrőképességeit szem előtt tartó táplálásterápiát.
A középkorú nők mintegy 80 százalékát érintő perimenopauzától tapasztalható vazomotoros tünetek orvosi segítséggel enyhíthetők, az életminőség pedig számottevően javítható.