A neurológiai eredetű mozgászavarok az idősödő társadalomban egyre nagyobb kihívást jelentenek. Annak ellenére, hogy viszonylag ritka előfordulásúak, a prevalenciaadatok alapján a legtöbb egészségügyi szolgáltató a praxisa során találkozni fog ezekkel. A betegek életminőségét jelentősen befolyásoló kórállapotok felismerése számos differenciáldiagnosztikai és terápiás nehézséget okozhat, illetve kezelésük sok esetben multidiszciplináris csapatmunkát és speciális szaktudást igényel. Ezt a munkát segítik a folyamatosan fejlesztett szakmai irányelvek, nemzetközi konzorciumok és a szakmai szervezetek által szervezett folyamatos továbbképzések. Jelen összeállításban a leggyakoribb kórképek differenciáldiagnosztikai szempontjait ismertetjük.

A The Lancet Respiratory Disease folyóiratban közölt legújabb vizsgálat eredményei szerint a Covid-19-cel hospitalizált betegek egyharmadánál többszervi elváltozás mutatható ki hónapokkal a felépülést követően is.

Jelen cikkben az életből merített esettanulmányokkal próbálom szemléltetni azon differenciál diagnosztikailag nehéz, illetve terápia rezisztens eseteket, ahol a háziorvos által adott terápiák nem működtek és végül a diagnózist bőrgyógyász állította fel, illetve indította el az adekvát terápiát.

A szklerózis multiplexben (SM) szenvedő páciensek agyában az eddig ismert léziókon kívül más agyterület is érintett; csökkent a thalamus mérete.

2006 októberében egy hatéves kislány, akinek mintegy egy hónapja jobb kari progresszív disztóniája volt, jelentkezett vizsgálatra.