Gyakorlati kronobiológia Sok élettani folyamatunk ciklikusságáról régóta tudunk, ám az utóbbi években számos betegség lefolyásában is észlelték a ciklusok jelenlétét. Ennek többféle gyakorlati vonatkozása van – az új fogalmak elsajátításától egészen a gyógyszerbevétel időzítéséig. A kronobiológia szemlélete eltér attól a korábban elterjedt és tanított felfogástól, amely szerint a szervezet legtöbb folyamata a homeosztázisban van, és nem változik szignifikánsan az idő múlásával. A homeosztázis elméletéből az következik, hogy a betegségek várható kockázata vagy intenzitása egy adott időszakban állandó. Ezzel szemben ma már tudjuk, hogy nem egy biológiai folyamat és betegség szabályos és reprodukálható váltakozást mutat. A felismerésből adódóan új kezelési módot kell megismernünk, a kronoterápiát, amelynek célja a kezelés hozzáigazítása a betegség intrinsic ritmusához. Számos gyógyszer farmakokinetikai és farmakodinamikai tulajdonságaiban ugyanis jól érzékelhető a napi ingadozás. Az egyik legkorábbi kronofarmakológiai témájú közleményben (1994-ben) Lemmer már több mint száz olyan gyógyszert sorolt fel, amelyek koncentrációjában és hatásában jelentős ingadozás figyelhető meg 24 órán belül. A kardiovaszkuláris rendszerre ható gyógyszerek közül például ide sorolta az enalaprilt, a nifedipint, a verapamilt. Jó példa a heparin is: az aktivált parciális tromboplasztinidő – és vele a vérzés kockázata – még folyamatos, egyenletes infúziós heparinkezelés alatt is szignifikánsan, napszaktól függően változik.