Az ágazat finanszírozásának felzárkóztatása nem valósítható meg egy lépésben, mert kétezer milliárd forint hiányzik a rendszerből, mondta Gilly Gyula.

A közel 1,63 milliárd forint értékű eszközbeszerzés a hazai meddőségi ellátás műszaki és laboratóriumi feltételeinek korszerűsítését szolgálja.

Az MTA Biztos hang című podcastjának új adásában Szemelyácz Jánossal, a Magyar Addiktológiai Társaság elnökével Simon Tamás és Gilicze Bálint beszélgetett.

Hozhat-e áttörést a betegelégedettségi platform, a magán- és állami szektor összehangolása, vagy az alapellátás gyökeres reformja egy olyan rendszerben, ahol még a kocsmának sincs valódi alternatívája?

A biztosítási évforduló közeledtével számos cég jelentős, akár 20 százalékot is meghaladó díjemelésről kap értesítést biztosítójától.

Az ágazatvezetés egyes intézkedésekből még nem rajzolódik ki, milyen egészségügyi rendszert akar felépíteni a kormány – ezért átfogó ágazati stratégiát sürget Sinkó Eszter, míg Orosz Éva szerint nem feltétlenül kell kész tervet letenni az asztalra.

Az ellenőrzési, finanszírozási és vezetői rendszer átalakításának részleteiről is beszélt Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a Magyar Kórházszövetség XXXVIII. Kongresszusának második napján, csütörtökön, Siófokon. Az egy órás miniszteri expozé után újabb egy órában válaszolt a kérdésekre.

Dr. Fendler Judit, az SZTE kancellárjának véleménycikke téves vagy hibás adatokból kiindulva von le következtetéseket egy máskülönben fontos szakmai vitában: szükséges-e, és ha igen, mely szolgáltatásokat kiszervezni külső beszállítóknak az állami egészségügyi intézményeknél.

Egy vizsgálat átlagos ára ma 30 724 Ft – derül ki az NN Biztosító 2026-os Magánorvosi Árindexéből.

A kiszervezés Magyarországon hosszú időre politikai kérdéssé vált. A ’90-es és 2000-es években szakmai tevékenységek – dialízis, radiológia, labor, betegszállítás – kerültek külső szolgáltatókhoz, később funkcionális területek következtek, a takarítás, az őrzés-védelem, a mosatás, az élelmezés stb. Változtak az indokok is, előbb a piac felsőbbrendűségébe vetett hit, majd a konvergenciaprogram költségcsökkentési kényszere, később a központosítás és egyéb üzleti érdekek alakították a kiszervezéseket. Ideje lenne végre egyszerű szakmai kérdésként feltenni, hogy  mi éri meg a kórháznak és a finanszírozónak?