Szolgáltatási irányelv: túl az első akadályon Az Európai Parlament (EP) nagy többséggel megszavazta a szolgáltatási piac felszabadítását. A számos kivétel, korlátozás azonban olyan áttekinthetetlen szabálydzsungellé változtatta az eredeti irányelvet, hogy sokan kételkednek, ha így marad a direktíva, akkor tényleg jelentős vívmány-e a nyitás. Kétévi intenzív vita után került az Európai Parlament elé a szolgáltatási direktíva, amelyet még az előző Európai Bizottság kezdeményezett. A belső piacért felelős Frits Bolkestein nevét viselő eredeti dokumentum még komolyan vette az EU kiindulási alapelvét. Az áru, munka, tőke szabad áramlását egészítette volna ki a foglalkoztatási piac fölszabadítása. A liberális felfogásban született első direktívatervezet is elismerte volna a tagállamok jogát arra, hogy bizonyos esetekben korlátozásokkal éljenek, ám a most elfogadott változatban szinte a kivétel vált a szabállyá. Joggal jegyezte meg az EP Zöld frakciójának társelnöke, Daniel Cohn-Bendit, hogy ennek a direktívának legföljebb a jogászok örülhetnek, mert az értelmezés és alkalmazás nekik nyújt majd munkát. Bolkestein elképzelése szerint bármely tagállam szolgáltatója a hazájában érvényes törvények alapján működhetett volna egy másik országban. Ez az úgynevezett származási elv azonban „elvérzett” az EP két legnagyobb frakciója, a néppárti és a szocialista kompromisszumában – ehelyett lényegében a fogadó ország szabályai lesznek meghatározóak. Tény, hogy a jövőben könynyebb lesz szolgáltatást nyújtani egy másik tagállamban, és az is tény, hogy jelentős bürokráciától, papírmunkától szabadulnak meg a szolgáltatást nyújtók. Nem kell külön regisztráltatniuk magukat a célországban, nincs szükségük telephelyre, képviseleti irodára és a hazai kamarai tagság is elegendő. Amint az EP szocialista jelentéstevője a német Evelyne Gebhardt igyekezett plasztikus képet találni felszólalásában: német jogosítvánnyal ugyan lehet vezetni Nagy- Britanniában, ám nem a jobb oldalonimages/ Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A vita során kiderült, hogy a „protekcionisták” valójában a szociális dömpingtől félnek. Vagyis az ellen kerestek orvosságot, hogy az új tagállamok munkavállalói a szolgáltatásokon keresztül érkezzenek a régi tagállamok munkapiacára, ahol aztán alacsonyabb bérükkel és szociális igényeikkel letörik az árakat.