Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja 2026. szeptember 28-án megjelent, „A radiológiai képesség ki- és visszaszervezése” című írásában lényegében harmincöt év magyar képalkotó-diagnosztikai történetét egy nagy ívű folyamatként írja le. A történet kiindulópontja a rendszerváltás utáni tőkehiány, ami miatt a CT-, MR- és más képalkotó technológiák gyors fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni. Ebbe a résbe lépett be a magántőke. Fendler az első jelentős szereplőként a mai Affidea elődjét, a Nemzetközi Egészségügyi Központot, a NEK-et említi, amely 1991-ben nyitotta első képalkotó központját a budapesti MÁV Kórházban. A társaság mögött, Fendler leírása szerint, izraeli befektetők álltak. [1]

Egyeztetések folynak annak érdekében, hogy a hazai kutatóintézetek uniós pályázati részvétele a jogfolytonosság ténye alapján biztosított legyen.

A szekunder adatelemzés és klinikai megfigyelések alapján kirajzolódik, hogy a hagyományos drogok mellett az új pszichoaktív szerek és a digitális környezethez köthető függőségek egyre nagyobb társadalmi és egészségügyi terhet jelentenek. A digitális térben történő tudatos jelenlét elengedhetetlen a jövő addiktológiai kihívásainak kezeléséhez.

A törvény különös szabályokat állapít meg a pszichiátriai betegre vonatkozóan, írja a Jogi Fórumon közölt  tanulmányában dr. Ifj. Lomnici Zoltán.

Elutasították Hadházhy Ákos feljelentését az Uzsoki kórház VIP-részlege ügyében – derül ki a politikus Facebook-posztjából, amit a Népszava idéz.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium megdöbbenéssel veszi tudomásul az MTA elnökségének friss nyilatkozatát. 

Az ittas vezetés súlyosan sérti az etikai normákat és az orvosokba vetett társadalmi bizalmat is, derül ki a Népszava összeállításából.

Az időskorú populációban leggyakrabban előforduló neuropszichiátriai zavarok közé tartozik a depresszió, a neurokognitív zavarok és a delírium. Ezek korai felismerése és időben történő kezelése kiemelten fontos.

Az alkalmasság megítélését szabályozó, sokszor módosított 13/1992. (VI.26.) NM rendelet szerint főszabályként elsőfokon az 1. alkalmassági csoportban („nem hivatásos”, azaz „úrvezető”) a háziorvos illetékes a vizsgálat elvégzésére – ideértve azt a háziorvost is, akihez nincs az illető bejelentkezve (ambuláns „beteg”), de az aktuális tartózkodási helye szerint területileg illetékes; vagy a foglalkozás-egészségügyi orvos is.

Jogerős végzésével megváltoztatta a Fővárosi Törvényszék az első fokon eljáró büntetés-végrehajtási bíró döntését.