Hazai és nemzetközi felmérések alapján a kórházban, az ápolási otthonokban és az otthon kezelt, illetve ápolt betegek 15-30%-a kóros tápláltsági állapotú. A kezdetben normális tápláltsági állapotú betegek is gyógyulási esélyüket veszélyeztető helyzetbe kerülhetnek, ha kórállapotuk miatt elégtelenné válik a táplálkozásuk, és nem részesülnek megfelelő táplálásterápiában.

A hipertónia megfelelő, irányelvek mentén történő ellátása – beleértve a felismerést (diagnózist) és a terápiát (célérték elérés) is – világszerte megoldatlan kérdés.

Az izmok és csontok leépülésének megelőzése érdekében fontos a D-vitamin- és kalciumpótlás, az idős betegek antidiabetikus kezelésének megválasztásakor pedig a hatékonyságon kívül figyelembe kell venni a kezelés mozgásszervi rendszerre gyakorolt hatását is.

A segítségnyújtás és a tápláltsági állapot javítása leghatékonyabban úgy tud megvalósulni, ha a beteg állapotát megértjük, az állapot kialakulásához vezető útját megismerjük, és ezek alapján tervezzük meg a személyre szabott, egyéni tűrőképességeit szem előtt tartó táplálásterápiát.

A testtömeg legalább 10%-os csökkenése testmozgással párosulva az osteoarthritisben szenvedő elhízott betegek kezelésének alappillére, és jelentős javuláshoz vezethet a tünetekben, a fájdalomcsillapításban, a fizikai funkciókban és az egészséggel összefüggő életminőségben.

A diéta és gyógyszeres terápia mellett a mozgásterápia jelentős additív hatású, az alacsony-közepes intenzitású terhelés elégséges és effektív testsúly- és zsírtömeg-csökkentő hatást eredményez. A hosszú távú siker záloga az életmódváltás, valamint a motiváció fenntartásában rejlik.

A környéki idegrendszer megbetegedéseit összefoglaló néven neuropathiáknak hívjuk.

A környéki idegrendszer megbetegedéseit összefoglaló néven neuropátiáknak hívjuk. A neuropátiák jóval gyakoribbak, mint a központi idegrendszer betegségei, mégis méltatlanul a neurológia „perifériáján” helyezkednek el.

Egymás között és még az orvosnál is gyakran tabu a daganatos betegség fizikai és lelki következményei miatt háttérbe szoruló intimitás.

A szülész-nőgyógyászok nagyon sokat tehetnek a csökkent csontsűrűség és osteoporosis megelőzése, felismerése és kezelése terén. A prevenció legfontosabb elemei: egészséges életmód, elegendő kalcium- és D-vitamin-bevitel, a jövőbeni csonttörések szempontjából nagy kockázatú nők korai szűrése.