Dravet, Lennox, Gastaut – nevek, melyek ugyanazt és egyben mást és mást jelentenek sokunknak. Híres tudósok, akikről, kutatásaik kiemelkedő jelentősége miatt elnevezték a szindrómákat.

A depresszió (gyakoriság vonatkozásában egyszeri vagy visszatérő depressziós epizód, súlyosság tekintetében minor vagy major depresszió) változó súlyosságú pszichológiai, szomatikus és vegetatív tünetekkel járó, az életminőséget negatívan befolyásoló, hónapokig tartó, gyakran krónikus vagy visszatérő betegség, amelynek az egyénre, a családra és a társadalomra nézve is súlyos szenvedést okozó kihatásai vannak. Hasonlóképpen definiálhatjuk a szorongásos betegségeket is (generalizált szorongás, agorafóbia, pánikbetegség, szociális szorongás zavar, egészségszorongás, poszttraumás stressz zavar, és ide sorolhatjuk az egyébként külön csoportba tartozó kényszerbetegséget is).

A sürgősségi osztályokon gyakran jelennek meg olyan páciensek, akiknél a tünettan alapján pszichiátriai betegség merül fel. A tüneti diagnózis és terápia helyett célszerű etiológiai alapú diagnózisra és lehetőség szerint oki kezelésre törekedni.

A Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy ritka és igen súlyos epilepsziabetegség. 55 évvel ezelőtt írta le először a kórképet a marseille-i Henri Gastaut, majd a jellegzetes EEG- (elektroenkefalogram) eltéréseket a Bostonban dolgozó William Lennox.

A gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHD) a gyerekek mintegy 5%-át érinti, de csak töredékük jut el a diagnózis megállapításáig és az adekvát kezelésig. Ennek az ADHD diagnosztikáját és terápiáját nehezítő számos kihívás lehet az egyik oka.

Az otitis media (OM) határterületet jelent a gyermekgyógyászat és a fül-orr-gégészet között. Az alap diagnosztika és terápia (vagyis az esetek többsége) a gyermekorvos területe, míg a nem gyógyuló, szövődményes, vagy recidiváló esetek kerül(het)nek a fül-orr-gégészhez. Jelen cikkünkben az akut otitis media (AOM), illetve a savós vagy effúzióval járó középfülgyulladás (OME) diagnosztikai és kezelési kérdéseit elemezzük párhuzamosan.

A gyermekkori stroke, bár ritka betegség, napjainkban is egyike azon gyermekneurológiai sürgősségi állapotoknak, amelyet a focalis neurológiai deficit tünetekkel akutan vizsgálatra kerülő gyermekek 10–25%-ánál diagnosztizálnak.

A brivaracetám (BRV) az új generációs antiepileptikumok közé tartozik, a levetiracetám származéka.

A trifluridin/tipiracil (FTD/TPI) a metasztatikus colorectalis carcinoma (mCRC) azon eseteire engedélyezett orális készítmény, akiknél a korábbi kezelések nem hozták meg a várt eredményt vagy más okból nem alkalmazhatók.

A hemofagocitás szindrómák ritka, sokszor kezelés ellenére halálos kórképek. Hátterükben károsodott NK-sejt- és citotoxikus T-sejt-funkció áll, aminek következtében a makrofágok és a T-limfociták aktivációja és kontrollálatlan proliferációja jön létre. A klinikai képet a proliferáló makrofágok okozta hemofagocitózis és a citokin-túlprodukció okozta szöveti károsodás uralja.