A daganatos betegségek ellátásában kulcsszerepet játszik, hogy mennyi idő telik el a diagnózistól a kezelés megkezdéséig.

A hazai pulmonológiai rehabilitációval foglalkozó központokban született közleményekből tallózva röviden bemutatjuk, hogy krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), intersticiális tüdőbetegségek (ILD), idiopátiás tüdőfibrózis (IPF), illetve tüdőtranszplantáció esetén milyen eredmények érhetők el pulmonológiai rehabilitációval.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) magas prevalenciájú kórkép, amelyet leginkább irreverzibilis alsó légúti obstrukció jellemez. A betegség következményeként megnőhet a reziduális térfogat, a mellkas hyperinflálódik, a légzési térfogat megtartása érdekében a belégzés erőteljesebb lesz, a belégző izmok fiziológiás mozgástartománya beszűkül, ami az izmok kedvezőtlen remodellingjéhez vezethet. 

Kutatók azonosították azt a sejtfolyamatot, amely a belső fül szőrsejtjeinek irreverzibilis pusztulásához vezet, derül ki az Origo összeállításából.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) esetében adjuváns terápiás megközelítés a légzőizmok tré-ningje, amely – vizsgálatokkal igazolt módon – növeli a légzésben részt vevő izmok erejét, javítja a terhelési toleranciát és kapacitást, valamint a betegek életminőségét. Ma már ismert az is, hogy a légzőizmok edzése előnyös sejtszintű változásokat idéz elő a rekeszizom és a légzéshez kapcsolódó egyéb izmok, izomrostok szerkezetében, funkciójában.

Egyre több adat utal arra, hogy a „technológiai ugrás” nem mentes a súlyos, esetenként irreverzibilis betegkárosodásoktól, írja Az Üzlet.

Kutatók szakítottak a hagyományos szilikonolaj-töltéssel, amely gyakran korlátozta a funkcionális látásrehabilitációt, írja a Portfolio.

A krónikus vesebetegség (CKD) a 21. század egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása. Bár a diagnosztikus kritériumok régóta egységesek, a felismerés továbbra is késik, és a betegek többségénél a betegség csak előrehaladott stádiumban kerül diagnosztizálásra.

A krónikus vesebetegség (CKD) a 21. század egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása. Bár a diagnosztikus kritériumok régóta egységesek, a felismerés továbbra is késik, és a betegek többségénél a betegség csak előrehaladott stádiumban kerül diagnosztizálásra.

A primer központi idegrendszeri vasculitis ritka, autoimmun eredetű gyulladásos betegség, amely az agy kis és közepes méretű ereit érinti, súlyos neurológiai károsodásokat okozva.