Az immunonkológia egyik „legkeresettebb hírességei” a tumort infiltráló limfociták. A sejtes összetevők meghatározásán túl fontos a tumor mikrokörnyezetében zajló, a tumort infiltráló limfocitákra gyakorolt hatások együttes értelmezése. A klinikai gyakorlatban alapvető a tumort infiltráló limfociták prognosztikai és prediktív biomarkerként való azonosítása.

A címben szereplő kérdés nem új keletű, M. Fisher már a Brit Diabétesztársaság kongresszusán, 1996-ban Dublinban tartott „state of the art” előadásában provokatívan azt javasolta, hogy a cukorbetegséget úgy kellene definiálni, mint „korai szív- és érrendszeri halállal járó állapot, amely krónikus hiperglikémiával jár, és akár vaksággal és veseelégtelenséggel is járhat”. Azóta is sokan idézik, kifejezve, hogy a cukorbetegek jelentős hányada szenved kardiovaszkuláris betegségben, a szív-ér rendszeri betegség a halálozás leggyakoribb oka cukorbetegségben. A 2-es típusú diabétesz jelentős kockázati tényező a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában. Azonban nem lehet egyenlőségjelet tenni a kardiovaszkuláris betegség és a diabétesz közé. A 2-es típusú diabétesz mint összetett anyagcserezavar sokkal kiterjedtebben érinti a szervezetet, szinte minden szervét, szövetét. Számos kórfolyamatot elindítva, vagy felgyorsítva vezethet szövődményekhez, melyek között a szív-ér rendszert érintőek a gyakoriságuk és magas halálozási kockázatuk miatt bírnak kiemelkedő jelentőséggel. A kardiovaszkuláris betegségek a szív és az erek rendellenességeit foglalják magukban, kialakulásukban fontos szerepük van az anyagcsere-betegségeknek. A svéd diabéteszregiszter adatai alapján az utóbbi évtizedekben csökkent a 2-es típusú cukorbetegek szív-ér rendszeri szövődmények miatti halálozása, azonban még így is jelentősen magasabb az átlagpopuláció halálozási adataihoz viszonyítva. A csökkenésben jelentős szerepe van az újabb antidiabetikumoknak és kezelési elveknek.

A címben szereplő kérdés nem új keletű, M. Fisher már a Brit Diabétesztársaság kongresszusán, 1996-ban Dublinban tartott „state of the art” előadásában provokatívan azt javasolta, hogy a cukorbetegséget úgy kellene definiálni, mint „korai szív- és érrendszeri halállal járó állapot, amely krónikus hiperglikémiával jár, és akár vaksággal és veseelégtelenséggel is járhat”.

A PPARβ/δ jelátvitel célzott kezelése ígéretes megközelítés lehet a T-sejtek által közvetített daganatellenes immunitás javításában.

A tumorokat elpusztító makrofágok étvágyának fokozásával tehető hatékonyabbá az immunrendszer az onkológiai kezelések során.

Az ételek néhány típusánál, így a kagylóknál, halaknál, dióféléknél és mogyorónál igen magas a keresztreaktivitás aránya. A keresztreaktivitás nehezíti az allergiás kórképek diagnózisát és kezelését.

A fertőzések átvészelése után tapasztalt, esetleges tumorregressziók leírása után William Bradley Coley („az immunterápia atyja”) munkásságára, a BCG sikeres alkalmazására, az interferonok és interleukinok felfedezésére térnek ki.

A La Jolla Immunológiai Intézet kutatói az NPJ Parkinson’s Disease folyóiratban közölt cikkükben arról számoltak be, hogy egy igen jellegzetes genetikai mintázatot találtak Parkinson-kóros betegek T-sejtjeiben, ami autoimmun kórképhez teszi hasonlatossá a betegséget.

A JIA pontos oka és patomechanizmusa mindmáig ismeretlen, kialakulásában genetikai és környezeti tényezők együttes hatását feltételezik.

Az emberek húsz százalékánál nem működnek az immunizálási sémák, nekik egyéni kezelés kell – mondta Rusvai Miklós a Magyar Hírlapnak.