Felzárkózás helyett leszakadás történt az egészségi állapot és az egészségügyi kiadások tekintetében az elmúlt évtizedekben Magyarországon, az ágazat helyzetén a reform és kiadásnövelés együttesen javíthatna, azonban a többletköltéshez gazdasági növekedés is kellene, ami azonban elmarad a kormány optimista becsléseitől.

Jelenleg a Járóbeteg Irányítási Rendszer (JIR) lenne a legolcsóbb, legnagyobb hatású és leggyorsabb eredményt hozó beavatkozás az egészségügyben, ám bevezetése pénz híján akadozik – derült ki többek között az IME egészségügyi szaklap konferenciáján, ahol még a PM államtitkára is elismerte: ráférnének az egészségügyre a többletforrások.

A két féléves, gyakorlatorientált, kiscsoportos oktatás ebben a formában egyedülálló Magyarországon a Semmelweis Egyetemen.

A Direkt36 birtokába került egy minisztériumi belső dokumentum, amelyben az áll, hogy az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések gyakorisága kedvezőtlen tendenciát jelez.

Tömörüljenek pertársaságokba a megfenyegetett háziorvosok, és támadják meg a kormányhivatalok határozatait, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) állja a jogi eljárások költségeit – derült ki a kamara szerdai tájékoztatóján, amelynek keretében a kollégák kérdéseire válaszoltak.

A cikk megírására a felkérés eredetileg a Mitől és hogyan lehet vonzó a pszichiátria? címmel érkezett. Az egyszerűnek tűnő kérdés azonban egy állítást is magában rejt: „ezek szerint Magyarországon jelenleg nem jó pszichiáternek lenni”. Megkérnénk az olvasót, hogy a következő információk alapján saját szájíze szerint döntsön a kérdésben!

Olyan ellátórendszerre van szükség, amely a szereplők, azaz a beteg, az orvos és a döntéshozó szükségleteire egyaránt reflektál, a helyi szereplők számára pedig minél sokszínűbb ellátást biztosít.

A BM államtitkára szerint az egészségügy átalakításának célja a lehető legjobb színvonalú ellátás biztosítása mindenhol az országban.

Javaslatcsomagot tettek le a döntéshozók, többek között az Országos Kórházi Főigazgatóság asztalára a pszichiátriai ellátás átszervezéséről.

Nem ismert a kormány stratégiája, víziója azokkal a társadalmi rétegekkel kapcsolatban, amelyek nem tudják majd fizetni saját egészségügyi és szociális ellátásukat, ezért nehezen tervezhető a jövő nemcsak az állami, de a magánszektor szereplői számára is.