Az epileptológiai-genetikai felfedezések hatása széles körű – a szindrómák pontos diagnózisától és osztályozásától kezdve új gyógyszercélpontok felfedezéséig és ezen keresztül a betegségre irányuló terápiás stratégiák kifejlesztéséig.

A háziorvosi rendeléseket gyakran fejfájásos panasszal keresik fel. Az ellátó orvos dönt arról, hogy önálló/primer vagy tüneti/szekunder fejfájás a valószínűbb. A kettő akár kombinálódhat. Határozni kell a sürgősségről is. Az orvoshoz fordulás oka többnyire primer fejfájás, a gyakoribbá vált migrén, ill. annak eredménytelen kezelése. A következőkben a migrén diagnosztikus kritériumait, tüneteit, az ún. fejfájás vészjeleket, a migrén akut és preventív kezelését, a gyógyszer mellékhatások veszélyeit ismertetjük.

A fejfájás nem kevés páciens számára szinte mindennapos, banális panasz, mellyel nem fordul orvoshoz, hanem vény nélkül kapható gyógyszerekkel igyekszik úrrá lenni a fejfájós időszakokon. Vannak azonban a fejfájásnak olyan kínzó formái is, melyek orvosi beavatkozást tesznek szükségessé.

A fejfájás a mindennapi orvosi gyakorlatban az egyik leggyakrabban előforduló panasz. A Nemzetközi Fejfájás Társaság klasszifikációja alapján megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos fejfájásbetegségeket, valamint a neuropátiák és az arcfájdalmak csoportját (1. táblázat). A jó orvoslás első lépcsője a korrekt diagnózis felállítása, melyhez elengedhetetlen a kórelőzmény pontos felvétele, a diagnosztikus kritériumrendszer ismerete és a differenciáldiagnosztikai szempontok követése.

Az agyi érkatasztrófák túlnyomó többségét az ischaemiás stroke teszi ki. Noha az ictalisan kialakuló neurológiai tünetek hátterében döntően keringészavar (ischaemia vagy vérzés) áll, az esetek egy részében más kóroki folyamat véleményezhető.

A 44 éves nőbeteget fejfájásos panaszok miatt gondozzuk. Kórelőzményében gyermekkori kinetosis szerepel. Refluxbetegség miatt több alkalommal kapott protonpumpagátlót. Egyéb betegsége ezeken túlmenően nem volt.

Ha a stroke-ot követően fluoxetint kapnak a betegek, jobban tudják kontrollálni mozgásukat és többen tudnak segítség nélkül élni – állítja François Chollet professzor, a Toulouse-i Egyetemi Kórház orvosa és munkacsoportja.