Az obesitas kialakulásának okai sokrétűek, genetikai, környezeti és pszichológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak a folyamatban. Az iparosodott országokban a táplálkozási szokások megváltozása, a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásának növekedése, a fizikai aktivitás csökkenése, valamint a mozgásszegény életmód vezetett oda, hogy az obesitas és a túlsúly globális közegészségügyi problémává vált szerte a világon, amely számos társadalmi és gazdasági kihívást is jelent.

Valójában az elhízás számos kóros állapothoz és a mortalitás emelkedéséhez kapcsolódik. Közelebbről, a túlsúly és az elhízás jól ismert rizikófaktorok számos gasztrointesztinális (GI) betegségben, mint a funkcionális GI betegségek, a gyulladásos bélbetegségek (IBD), a hasnyálmirigy-gyulladás és a GI rák.

A változókort erőteljes hormonális ingadozások, ezáltal szerteágazó tünetek jellemzik. A változókorban lévő páciens kezelése összetett feladat, ami a vérzészavarok, hangulatzavarok, vazomotoros és genitourinális tünetek, anyagcserezavarok kezelését foglalja magába. A változókorra jellemző testösszetétel és testsúly változások kedvezőtlen anyagcsere hatásokkal járnak, így a kardiovaszkuláris kockázat növekedésében is szerepet játszanak. Az időben megkezdett életmód- vagy szükség esetén gyógyszeres kezelés a tünetek kezelésén túl a hosszú távú kockázatok csökkentésében is elengedhetetlen.

Az elhízás megfelelő kezelés nélkül progrediáló, a kezelés abbahagyását követően pedig gyakran recidiváló krónikus betegség, amely a test zsírtartalmának felszaporodásával és ezen belül a diszfunkcionális zsírszövettel (adiposopathia) jellemezhető. Rohamszerű terjedése miatt a világ sok országában már népbetegségnek tekinthető.

A praxisokban évről évre kevesebb a háziorvos, és remény sincs rá, hogy belátható időn belül növekedne a létszámuk. A dietetikusok bevonása az alapellátásba nemcsak a minőségi egészségügyi ellátás javítását, hanem a népegészségügyi mutatók pozitív változását és az egészségügyi kiadások csökkentését is eredményezheti a lakosság, valamint a gazdaság számára.

2024-ben hatodik alkalommal startol el a Botra fel! a Cukorbeteg Egyesületek Országos Szövetsége (CEOSZ) kezdeményezése.

Idegbántalomra utaló eltéréseket már egészséges cukoranyagcseréjű, de a betegség szempontjából magasabb kockázati csoportba tartozóknál is találtak a Semmelweis Egyetem kutatói.

A változókorra jellemző testösszetétel-változás és hízás kedvezőtlen anyagcserehatásokkal jár, ami a kardiovaszkuláris kockázatot is növeli. Az időben megkezdett életmód- és szükség esetén gyógyszeres terápia a tünetek kezelésén túl a hosszú távú kockázatok csökkentéséhez is elengedhetetlen.

A metabolikus szindróma megértéséhez induljunk ki a diagnózisban szereplő szavak jelentéséből. Metabolikus azt jelenti: anyagcserével kapcsolatos. A görög eredetű „metabolé” változás szóból ered, amely a „meta” (át) és a „balló” (dob) szó összetételéből áll. A metabolizmus az élő szervezetek tápanyagfelvevő: átalakító és lebontó folyamatainak összességét jelenti. A felépítő folyamatok az anabolizmus, a lebontó a katabolizmus.

A metabolikus szindróma számos, önmagában is jelentős cardiovascularis kockázati tényező összegsége. Ezek közül a dyslipidaemia és a szénhidrát-anyagcsere különböző zavarai mind hozzájárulhatnak a hypertonia kialakulásához. Metabolikus szindrómában a hypertonia kezelése holisztikus szemléletet igényel, mivel a vérnyomáscsökkentésen túlmenően a kísérő metabolikus rendellenességek rendezése is szükséges, a cardiovascularis rizikó minél szélesebb körű csökkentése miatt.