A Gélisse és munkatársai által készített történeti áttekintés azt mutatja be, hogyan vált a Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy kezdetben főként EEG-alapon azonosított jelenségből napjainkra jól körülírható, elektro-klinikai epilepszia-szindrómává. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a súlyos, elesésekkel és fejlődési/kognitív romlással társuló gyermekkori epilepszia fogalma már a 18–19. századi klinikai leírásokban megjelent (pl. gyakori „drop attack”-szerű események), azonban az LGS valódi karakterizálását az EEG korszaka tette lehetővé.
Az Európai Gyermekneurológiai Társaság Münchenben rendezte meg kongresszusát 2025. július 8-12. között. A tudományos összejövetelen több mint 2000 gyermekneurológia iránt érdeklődő szakember vett részt.
A Budai Gyermekkórházban folytatott terápiás tapasztalatok azt mutatják, hogy a családtagok, a szülők, az egészséges testvérek jelentős érzelmi megterhelésnek vannak kitéve. Megfigyeléseink arra utalnak, hogy az epilepsziás gyermekek szüleinek mentálhigiénés gondozása kiemelten fontos a gyermekeiket érő nemkívánatos hatások megelőzése érdekében.
A Nemzetközi Epilepszia Elleni Liga 2017-ben az „idiopátiás generalizált epilepsziákat” a „genetikus generalizált epilepsziák” csoportjába sorolta. A szindrómák felismerése és a GGE csoporton belüli elkülönítése a kezelés és a prognózis meghatározása szempontjából is alapvetően fontos.
Napjainkban a sclerosis multiplex (SM) etiológiájában környezeti, genetikai és autoimmun gyulladásos folyamatok szerepét feltételezzük, de kiváltó oka nem ismert teljes egészében.
A Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy ritka, heterogén etiológiájú, gyermekkori indulású epilepsziabetegség. A rohamok kezelését a terápiarezisztencia, a következményes kognitív hanyatlás, valamint az egységes terápiás elvek hiánya is nehezíti.
Az utóbbi évtizedekben a túlsúly és az elhízás előfordulásának meredek emelkedése következtében az elhízáshoz kapcsolódó metabolikus és szervi eltérések is megszaporodtak, nemcsak a felnőtt, de a gyermek populációban is.
Az elmúlt két évtizedben az opiáthasználat és az opiátfüggőség (OUD) komoly hatással volt az Egyesült Államokra. Az opiátkrízis a vényköteles opiátkészítmények túlzott felírásával kezdődött, aztán újabb és újabb hullámok következtek, először a heroinnal, mostanában pedig a szintetikus opiátszármazékokkal, közöttük az illegálisan előállított fentanyllal.1–3 A túladagolások száma folyamatosan nőtt, 2022-ben már több mint 100 000 ember halt meg túladagolás következtében.4