A Gélisse és munkatársai által készített történeti áttekintés azt mutatja be, hogyan vált a Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy kezdetben főként EEG-alapon azonosított jelenségből napjainkra jól körülírható, elektro-klinikai epilepszia-szindrómává. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a súlyos, elesésekkel és fejlődési/kognitív romlással társuló gyermekkori epilepszia fogalma már a 18–19. századi klinikai leírásokban megjelent (pl. gyakori „drop attack”-szerű események), azonban az LGS valódi karakterizálását az EEG korszaka tette lehetővé.
Az SE-n és az SZTE-n folyó fejlesztések kiemelkedő jelentőségűek azokban az esetekben, amikor a betegek nem reagálnak a hagyományos gyógyszeres kezelésekre.
Köszönhetően a Baranya vármegyei kórházak összevonásának a PTE Klinikai Központtal, 2024-ben megindult a Szigetvári Kórházban az ambuláns epilepszia ellátás. A páciensek száma megduplázódott, az ellátás minősége javult.
Az Index szerint igazi kémiai kindertojásra bukkantak brit és ausztrál kutatók, amikor egy már évtizedek óta vizsgált vegyületből különleges gyógyerővel bíró vegyi anyagot szintetizáltak.
Az ismétlődő vagy repetitív TMS olyan kezelési módszer, ami során a skalp fölé helyeznek egy tekercset, amiben váltóáram mágneses teret generál. A Telex riportja.
A Dravet-szindróma (DS) egy csecsemőkori fejlődési és epilepsziás enkefalopátia, amely gyógyszerrezisztens, élethosszig tartó rohamokkal és olyan társbetegségekkel jár, mint értelmi fogyatékosság, viselkedési problémák, alvászavarok és járásproblémák.