Az allergia az immunrendszer fokozott reakciója a környezetünkben előforduló allergénekkel szemben. A leggyakoribb allergének spektruma a civilizációval, a technika és a gyógyszeripar fejlődésével, a kozmetika aktuális divatirányzataival változik. Az allergiás reakciók bőr- és nyálkahártya-, légúti, emésztőszervi, neurológiai és hematológiai tünetekben nyilvánulhatnak meg, különböző erősségű általános panaszokkal, ritkán súlyos, életveszélyes anafilaxiás reakciók formájában.
A bőr, köröm és nyálkahártya gombás fertőzései világszerte gyakori problémát jelentenek. Kialakulásukban nagy szerepe van a hajlamosító tényezőknek, mint például a fokozott izzadás, a zárt öltözködés vagy a társuló betegségek. A leggyakoribb formák közé tartozik a körömgomba, a felületes bőrgomba, valamint egyes Candida-fertőzések. A kezelést meghatározza a fertőzés kiterjedtsége, a lokalizáció, a beteg kora, általános állapota és társbetegségei is. Enyhe esetekben helyi készítmények, súlyosabb vagy kiterjedt fertőzések esetén szisztémás antifungális szerek alkalmazása javasolt. A sikeres terápia kulcsa a megfelelő szer megválasztása, a kezelési idő betartása, a társbetegségek kezelése, valamint az életmódbeli tényezők optimalizálása. A célzott és időben elkezdett kezeléssel, valamint az életmódbeli ajánlások betartásával a legtöbb esetben teljes és tartós gyógyulás érhető el.
A kezeletlen cukorbetegség olyan súlyos szövődményekkel járhat, mint a látásromlás és annak akár elvesztése, szív-és érrendszeri betegségek vagy akár a végtagvesztés.
A WHO statisztikája szerint jelenleg a világon 422 millió ember él cukorbetegséggel. Évente mintegy 1,5 millió ember halála köthető össze ezzel a betegséggel, de e mellett a cukorbetegség okozta szövődmények jelentős, és tartós egészségkárosodást és gazdasági károkat okoznak a betegek jelentős részének.
Az idült vesebetegség prevalenciája életkorral nő, mely a 2 típusú cukorbetegség, illetve a magasvérnyomás-betegség folyamatos növekedést mutató incidenciájával áll összefüggésben.
Az elmúlt néhány évben az SGLT2-gátlókkal (elsősorban a dapagliflozinnal és az empagliflozinnal) végzett klinikai vizsgálatok lenyűgöző eredménnyel zárultak. Szignifikáns mértékben csökkentették az összes, valamint a szív- és érrendszeri (CV) halálozást bizonyos betegcsoportokban, a szívelégtelenség miatti kórházi felvételeket, a CV eseményeket és az albuminuria progresszióját, ha diabeteses, vagy nem diabeteses betegek kezeléséhez adták hozzá.