A túlsúly és az elhízás okozta egészségügyi és gazdasági teher egyre sürgetőbb megoldást igényel. Az obezitás kezelésére irányuló törekvések eredményeként a diéta mellett hatékony gyógyszeres kezelési lehetőségek is elérhetők. A hatékonyság mellett a figyelem középpontjába került a kardiovaszkuláris biztonságosság, illetve a preventív hatás.
Bár a koronavírus-járvány idején számos szakmai kritika érte a C19_SPACE programot, az egészség-gazdaságtani elemzések szerint a sürgősségi helyzetekre irányuló stratégiai munkaerő-fejlesztés gazdaságilag megalapozott és kulcsfontosságú az egészségügyi rendszer jövőbeli ellenálló képességének biztosításában.
Hiába költ az állam milliárdokat az egészségügyre, a magyarok elhízottak, isznak és dohányoznak, de nem járnak el a mindenki számára ingyenes szűrésekre sem. Így nem csoda, ha nem javulnak a mortalitási és morbiditási mutatók. Mindennek kapcsán a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) XIX. konferenciáján az a kérdés is felmerült, hogy a népet kell-e leváltani, vagy az egészségpolitikát?
Nincs az rendben, hogy az orvos pontosan tudja, hogy a beteg sorsa a fogyástól, a mozgástól fordulna meg, és bár sokan szakavatottan foglalkoznak életmódorvoslással Magyarországon, alig néhány irányelv segíti a munkájukat, miközben kóklerekkel és gazemberekkel kell felvenniük a versenyt.
A metabolikus szindróma elnevezés specifikus kardiovaszkuláris rizikófaktorok olyan halmozódását jelenti, melyek patofiziológiai háttere az inzulinrezisztenciával hozható összefüggésbe. Pontos patomechanizmusa továbbra is tisztázatlan, azonban az inzulinrezisztencia és a centrális elhízás központi szerepe egyértelmű.
Sinkó Eszter egészségügyi szakközgazdász furcsállja, hogy a kormány hiába adott plusz 5 milliárd forintot a várólisták ledolgozására, csak a forrás bő felét használták fel az állami intézmények.