Organoidokon végzett vizsgálatokban két ismert, más betegségek kezelésében használt szer is hatékonynak bizonyult a fejlődési rendellenesség terápiájában.
A hormonális jelátvitel és a molekuláris szabályozási hálózatok kölcsönhatása alapvető szerepet játszik a posztmenopauzális nők kardiometabolikus egészségének alakulásában.
Az antibiotikum-kezelés negatív hatással lehet a bélflórára, abban az esetben is, ha nem széles spektrumú antibiotikummal történik a terápia. Nem szabad alábecsülni a jelentőségét annak, hogy csökken az intesztinális mikrobiom diverzitása, teljes mikrobiális közösségek tűnhetnek el, míg patogének (pl. Clostridioides difficile) nyerhetnek teret, illetve fennáll az antibiotikum-rezisztencia-gének terjedésének kockázata.
A neonatalis bőrtünetek spektruma igen széles, a benignus transiens lézióktól a súlyos megbetegedésekig terjed. A szerző az ártalmatlan, gyorsan regrediáló bőrjelenségek mellett a vascularis és fejlődési rendellenességeket, congenitalis naevusokat és bőrfertőzéseket mutatja be.
Az elhízás mint a civilizációs betegségek egyik legfontosabb rizikófaktora komplex okokkal magyarázható, amelyek közül az egyik alábecsült tényező az obezogén endokrin diszruptorok hatása.
A neurológiai betegségek világszerte a halálozás és tartós fogyatékosság vezető okai között szerepelnek [1]. A Parkinson-kór (Parkinson’s Disease; PD) napjainkban a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség, melynek prevalenciája 1990 és 2015 között mintegy megkétszereződött. A tendencia sajnos változatlan, és becslések szerint 2040-re a PD-ben szenvedők száma világszerte meghaladja majd a 12 milliót [2].
A most induló EvoPAR‑Breast01 vizsgálat fő kérdése, hogy a HRD‑t célzó kezelések CDK4/6‑gátlók helyetti első vonalbeli alkalmazása hatékonyabb eljárásnak bizonyulhat-e magas kockázatú emlőrákos betegek körében.