A humángenetika tudományos felfedezéseinek eredményei egyre szélesebb körben terjednek el a gyógyításban, és gyakorlati alkalmazásukkal alapvető változások várhatók. A kutatások belátható időn belül a sportorvoslás területén is forradalmat hozhatnak. Dr. Martos Éva, az Országos Sportegészségügyi Intézet főorvosa, a Sportegészségügyi Szakmai Kollégium elnöke szerint azonban, ha a géntechnológia rossz kezekbe kerül, akár életveszélyes fenyegetést is jelenthet az aktív sportolóknak. – Hogyan avatkozhat be a genetika egy versenysportoló életébe? – A sportteljesítmények növelésére különféle tiltott teljesítményfokozó szereket, majd az oxigénszállításban döntő szerepet játszó vörösvértestek számának növelését célzó vérdoppingot alkalmaztak. (Ezekkel lapunk ez évi 6. számában részletesen foglalkoztunk a Mindent az aranyért című írásunkban – a szerk.) Napjainkban azonban egyre több szó esik a géndoppingról, amely minden teljesítményfokozó eljárás közül valószínűleg a legveszélyesebb. A humán genom feltérképezésével lehetőség nyílt arra, hogy a kutatók azonosítsák azokat a génszakaszokat, amelyek felelősek a fizikai teljesítményt meghatározó tényezőkért (izomtömeg, testalkat, izom–zsír arány, természetes EPO-termelés mennyisége stb.). Ennek ismeretében azok külső beavatkozással tetszés szerint változtathatók. Minél több teljesítmény-összetevő gént azonosítanak a kutatók a genomban, annál inkább megoldhatják, hogy „üzenet” formájában, valamilyen vivőanyag (vektor) segítségével megváltoztassák az illető gén természetes működését. A génmanipuláció izomtömeg-növekedésre, nagyobb EPO-termelésre, a lassan, illetve gyorsan működő izmok arányának megváltoztatására, vagyis az adott sportág szempontjából ideálisnak tekinthető test kifejlesztésére ösztönzi a szervezetet. A géndopping legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy jelenleg nem ismerjük még sem a folyamat leállítási mechanizmusát, sem negatív hatását. A beavatkozást követően a sportolónak ugyan ideális lesz a testfelépítése és testének működése, ám a pillanatnyi optimális hatás később, esetleg évek múlva a visszájára fordulhat. Bizonyos izomcsoportok például túlfejlődhetnek, mások elsatnyulhatnak.