A zsírszövetben zajló patofiziológiai folyamatok, valamint az elhízás és a krónikus gyulladás közötti kölcsönhatások világos megértése a társbetegségek kialakulásának jobb megértéséhez vezethet, és új célpontokat biztosíthat az elhízás kezelésében.

Elhízott nőknél hosszabb a fogantatási idő, alacsonyabb a termékenységi arány és gyakrabban fordul elő vetélés. Az elhízás megváltoztatja az olyan hormonokat, mint az adiponektin és a leptin, ami a hipotalamusz-hipofízis-ivarmirigy tengely minden szintjét érinti. A glikációs végtermékek (AGE-k) és a monocitakemotaktikus protein-1 (MCP-1) olyan gyulladásoscitokinek, amelyek fontos szerepet játszhatnak az elhízásban előforduló petefészek-diszfunkció patofiziológiájában. Elhízott férfiaknál megváltoznak a spermaparaméterek, csökken a tesztoszteron, nő az ösztradiol szintje, hipogonadizmus és epigenetikai módosulások adódnak át az utódoknak.

A diéta és gyógyszeres terápia mellett a mozgásterápia jelentős additív hatású, az alacsony-közepes intenzitású terhelés elégséges és effektív testsúly- és zsírtömeg-csökkentő hatást eredményez. A hosszú távú siker záloga az életmódváltás, valamint a motiváció fenntartásában rejlik.

A Cancer Discovery folyóiratban július 1-jén jelent meg a University of Sao Paolo kutatóinak cikke, amelyben a vastagbélrák kezelésében ígéretesnek tűnő gyógyszerkombinációt vizsgáltak. A kombináció nem szokványos módon volt képes elnyomni a daganatokat.

Az ételek néhány típusánál, így a kagylóknál, halaknál, dióféléknél és mogyorónál igen magas a keresztreaktivitás aránya. A keresztreaktivitás nehezíti az allergiás kórképek diagnózisát és kezelését.

A PharmaOnline szerint olyan új hatóanyag-jelöltről számoltak be, amely képes programozott sejthalált indukálni leukémiás és limfómás sejtekben.

A Brigham and Women's Hospital kutatói a Nature Communications folyóirat hasábjain számoltak be új felfedezésükről, miszerint egy olyan biomarkerre bukkantak, amely segíthet az Alzheimer-kór preszimptomatikus diagnózisában.

A krónikus vesebetegség (CKD) jelentős népegészségügyi problémát okozó népbetegség, amely növeli a szív- és érrendszeri, valamint az egyéb okok miatti morbiditást, mortalitást.

A metabolikus szindróma számos, önmagában is jelentős cardiovascularis kockázati tényező összegsége. Ezek közül a dyslipidaemia és a szénhidrát-anyagcsere különböző zavarai mind hozzájárulhatnak a hypertonia kialakulásához. Metabolikus szindrómában a hypertonia kezelése holisztikus szemléletet igényel, mivel a vérnyomáscsökkentésen túlmenően a kísérő metabolikus rendellenességek rendezése is szükséges, a cardiovascularis rizikó minél szélesebb körű csökkentése miatt.