Meg kell teremteni a jogszabályi hátteret a fiatalkorú bűnelkövetők felelősségre vonásához – ez az, amiben a kérdéssel foglalkozó szakemberek túlnyomó többsége egyetért. A igazságügyi tárcánál készülő koncepció célja azonban elsősorban a megelőzés és a segítségnyújtás. Maugli – az év eleje óta Magyarországon nem csupán Kipling regényhőse juthat eszünkbe erről a névről, hanem egy tizenkét éves kora ellenére az élet legmélyebb bugyraiban megmerítkező kisfiú is. A romániai állampolgárságú, odahaza mélyszegénységben élő gyermek Budapesten a Blaha Lujza téren vert tanyát, s ott lopásokból, alkalmi bűncselekményekből tartotta fenn magát. A környéken élő hajléktalanok és az aluljáróban megforduló emberek gyorsan ismeretségbe kerültek vele. És megtanultak tőle félni, hiszen fiatal kora és kis termete ellenére gátlástalanság és kirívóan erőszakos fellépés jellemezte. Aztán amikor a tér villamosmegállójában megkéselt egy 15 éves fiút, annak MP3 lejátszójáért, országosan is ismertté vált. Differenciált célok „Maugli” esete kapcsán ismét fókuszba került az a mind gyakrabban felbukkanó kérdés, hogy mit kezdjen a társadalom a fiatalkorú, 14 évesnél idősebb, de 18 évesnél fiatalabb, illetve a gyermekkorú, vagyis 14 éven aluli bűnelkövetőkkel? A problémával foglalkozó jogászok és szociológusok már jó ideje dolgoznak a válaszokon. Szükség is van erre, hiszen a statisztikák szerint a hatályos jogszabályok alapján nem büntethető 14 éven aluli elkövetők száma 1996 és 2005 között évente 3600 és 4200 között változott. Ugyanebben az időszakban a fiatalkorúak közül 10-13 ezren kerültek összeütközésbe a törvénnyel. A fiatalkorúakra vonatkozó büntető igazságszolgáltatási törvény koncepciójában idézett adatokból kitűnik, hogy a gyermekkorúak több mint 80 százaléka vagyon elleni bűncselekményeket követ el, s ezek több mint fele lopás. A gyermekkorúak bűnözésén belül a legjelentősebb változás a személy elleni bűncselekmények, különösen a súlyos testi sértések számának folyamatos emelkedése.   Tavaly ősszel, még a „Maugliügy” előtt, Kondorosi Ferenc, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium akkori államtitkára arról beszélt, hogy a 14 évesnél fiatalabb bűnelkövetőknek is találkozniuk kell a jogrendszerrel. Az azóta az „Új rend és szabadság” program megvalósításáért felelős kormánybiztosnak kinevezett jogász a Medical Tribune kérdésére a fiatalkorúak önálló büntető igazságszolgáltatási rendszerének megteremtését szorgalmazta. Jelezte ugyanakkor, hogy ennek a korosztálynak a büntetőjogi felelősségre vonásánál tekintetbe kell venni az életkori sajátosságokat, s elengedhetetlen a szankciók céljának jól elkülöníthető differenciálása. A nevelés és a megtorlás mint büntetési célok mellett azt is el kell érni, hogy a fiatalkorú szembesüljön az általa elkövetett cselekmény következményeivel. A felnőttek büntető jogának reformjával párhuzamosan a fiatalkorúaknál is cél, hogy „az áldozat kompenzálását és a megsértett közösség kiengesztelését a büntetőjogi szankcionálás előfeltételének és részének tekintsük”. Korai jelzőrendszer Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban Kondorosi Ferenc távozása után a szakállamtitkárrá kinevezett Gönczöl Katalin kriminológus vezetésével dolgoznak a fiatalkorúak önálló büntető igazságszolgáltatási rendszerének kialakításán. A szakértői csapat tagjaként dr. Ligeti Miklós a büntető igazságszolgáltatáson kívül egy átfogó és sok forrásból táplálkozó jelzőrendszer kiépítésének és működtetésének fontosságát hangsúlyozza. A szakember szerint ennek egy hasonlóan kiterjedt ellátórendszerrel kell kiegészülnie. A cél a krízishelyzetre azonnal és hatékonyan reagáló korai beavatkozás lehetőségének megteremtése. A jelzőrendszernek le kell fednie minden olyan élethelyzetet, amely a gyermek- és fiatalkorúakat a bűnözés felé terelheti vagy – ha már elindultak a lejtőn – felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Nem elég észlelni, kezelni is kell az iskolai és munkahelyi konfliktusokat, a családi élet zavarait, a tanulási és előmeneteli kudarcokat. Meg kell teremteni a korai pszichoszociális beavatkozás feltételeit. Terjeszteni kell az erőszakmentes konfliktuskezelő és feloldó technikákat. Az állami gondoskodás intézményeit képessé kell tenni arra, hogy a család nélkül nevelkedő gyermekeket sikeres szocializációs és integrációs pályára állítsa.   Vissza kell fordítani azt a napjainkban egyre inkább tapasztalati ténnyé váló trendet, amely szerint csak akkor vesszük észre, hogy valaki szocializációs és integrációs krízishelyzetben van, amikor bűnelkövetővé vagy áldozattá válik – hangsúlyozza dr. Ligeti Miklós. Konzílium és diagnózis A problémákkal gyakran valóban csak akkor szembesülünk, amikor azok elérték a büntetőjog kereteit – mondja a szociológus. Herczog Mária, aki az elmúlt tizenöt évben intézményes gyermekvédelemmel, valamint családjukon kívül nevelkedő gyerekekkel foglalkozott, állítja: a megelőzés és a segítségnyújtás jóval fontosabb, mint a szankcionálás. Márpedig a magyar társadalom büntetéspárti. Sokak egyfajta zsigeri késztetést éreznek a szigorú retorziókra, holott nem ez a megoldás. Amivel eredményt lehet elérni, az például a védőnői és háziorvosi szolgálat megerősítése. Annak elérése, hogy azoknak, akik nap mint nap találkoznak a gyermekekkel, kötelességük legyen jelezni, ha úgy érzik, baj van valahol. Az időben érkező figyelmeztetés ugyanis – ha azzal érdemben és szakszerűen foglalkoznak – a szó szoros és átvitt értelmében is életeket menthet. Herczog Mária példaként említette azt a közelmúltban megtörtént esetet, amikor egy tizenhárom hónapos kisgyermek éhen halt. Az ügyet vizsgáló ombudsman jelentése szerint sem a védőnő, sem a háziorvos nem tette meg a szükséges lépéseket, amelyekkel talán elkerülhető lett volna a tragédia. Persze mit sem érnek a jó szabályok és az előírások, ha egy védőnő azért nem jelzi a veszélyt, mert fél. Olyan környezetben dolgozik, ahol védtelennek érzi magát vagy egyszerűen nincs kivel megosztania a kétségeit. Pedig az orvosi konzíliumok mintájára nekik is lehetőséget kellene adni ahhoz, hogy elmondják a véleményüket és meghallgassák másokét, mielőtt felállítják a „diagnózist”. Herczog Mária szerint ezért olyan rendszerre van szükség, amelyet – mint minden technológiai folyamatot – állandó ellenőrzés és más garanciális elemek tesznek működőképessé és hatékonnyá. Így nem csak akkor találkoznának az érintettek a problémákkal, amikor azoknak már büntetőjogi következményei vannak.   A szociológus szerint a bűnmegelőzés kapcsán nem lehet eléggé hangsúlyozni a gyermekkori hatások fontosságát. A saját lányát megerőszakoló és unokáival együtt egy pincében fogva tartó amstetteni rém előéletét elemző osztrák lapok például kiderítették, hogy a férfit gyermekkorában szinte „ridegtartásban” nevelte maszkulin anyja, a második világháború idején pedig szemtanúja volt annak, ahogyan a bevonuló szovjet katonák nőket erőszakoltak meg. Az előzmények ismeretében legalább részben érthetővé vált, hogy mi okozta a férfi személyiségének eltorzulását – fogalmazott Herczog Mária.

Gönczöl Katalin a csőlátás veszélyességéről Társadalmunk egyik legaggasztóbb problémája a fiatalkorú bűnözők növekvő aránya. Többségüket a szegénység, a kitaszítottság löki erre az útra. Gönczöl Katalin, az Igazságügyi Minisztérium miniszteri biztosa annak a szakmai és politikai összefogásnak a stratégiáját vázolja fel beszélgetésünkben, amelyet összefoglaló néven bűnmegelőzésnek szoktunk nevezni. Mivel magyarázható, hogy a fiatalok között olyan sok a bűnelkövető? – Tulajdonképpen csökkent a fiatalkorú bűnözők száma, de mert a fiatal népesség fogyóban van, társadalmi jelenlétükhöz képest mégis növekedett a bűncselekményeket elkövetők aránya. Ha a felelősségre nem vonható 14 éven aluli gyermekeket is hozzászámolom, akkor évente nagyjából 16 ezer gyermekről beszélünk. Szomorú, hogy egyre fiatalabb korban kezdődik a bűnözői pályafutás, és úgy tűnik, az első bűncselekmények is egyre súlyosabbak. Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyerekek több mint fele hátrányos helyzetű.  Az ő életüket a szegénység, a munkanélküliséggel együtt járó gondok jellemzik. A gyermekszegénység jelentősen gerjeszti a bűnözői utánpótlást, ami jól látszik regionális viszonylatban is: Északkelet-Magyarország például egybefüggően bűnkibocsátó, a fiatalkorúak szempontjából is, miközben a nyugati megyék inkább bűnbefogadóak, vagyis ott az országos átlagnál több bűncselekményt követnek el. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében például 240 ezer lakosból közel annyi fiatal kerül szembe a büntető törvénnyel, mint Budapesten az 1,8 millióból. Mi dönti el, hogy valaki elkövető lesz vagy áldozat? – A kirekesztés, kirekesztettség önmagában bűngerjesztő folyamat. A diszkrimináció pedig fokozott mértékben az – bűnelkövetői és áldozati oldalon is. Könnyebben válnak bűnelkövetővé, de bűncselekmény áldozatává is az etnikai kisebbséghez tartozók, a hajléktalanok, a szegények, a szakképzetlenek, a szociálisan hátrányos helyzetűek, fogyatékosok vagy bármiféle egyéb módon megbélyegzettek. Egészen fiatal korban nagyon nehéz megállapítani, miért válik deviáns viselkedésűvé egy gyerek. Ha csavarog az iskolából, annak számtalan oka lehet. Előfordulhat, hogy családi erőszak áldozata, akit folyamatosan sanyargatnak, katonás fegyelemre kényszerítenek, vagy elhanyagolják, és nem a szülei nevelik, hanem a televízió. A szegregáció, a szülői felügyelet hiánya is bűngerjesztő hatású, és nemcsak bűnelkövetők, hanem áldozatok is kikerülnek az ilyen családokból. Elkeserítő adat, hogy évről évre 12-13 ezer gyerek válik bűncselekmény áldozatává. A statisztikákból az is kiderül, hogy sok a téves előítélet a fiatalokkal szemben, főként a legidősebb korosztály körében. El kellene oszlatni azt a tévhitet, hogy minden gyermek bűnöző, aki kicsit más, kicsit gondozatlanabb vagy kicsit elevenebb, mint a többség.

Tízezer lakosra 450 bűncselekmény A kilencvenes évek elején Magyarországot is elérték a maffialeszámolást sejtető brutális gyilkosságok, se szeri, se száma a csalásoknak és okirat-hamisításoknak. Az ezredforduló végén pedig sokasodni kezdtek a droggal kapcsolatban elkövetett bűntettek is. Mivel az említett bűncselekmények nagy részét az utcákon, vagyis közterületen követik el, az állampolgárok sokkal rosszabbul érzik magukat, mint amennyire azt a közbiztonság helyzete valóban indokolná. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország a bűnözés szempontjából Európa középmezőnyébe tartozik: tízezer lakosra 450 bűncselekmény jut. Abban sem különbözünk szomszédainktól, hogy a bűnelkövetések legfőbb oka nálunk is a szegénység. Az ismertté vált bűncselekményeket elsősorban az alacsony iskolai végzettségű, rossz szociális körülmények között élő, szakképzetlen alkalmi munkások vagy munkanélküliek követik el. A kutatásoknak köszönhetően azt is tudjuk, hogy a tettesek legtöbbször 18–39 éves férfiak. A rablások és az erőszakos közösülések inkább a fiatalabbak számlájára írhatók. Az elkövetők 34 évesen a legaktívabbak, később egyre kevésbé azok. Az ismertté vált bűnelkövetők háromnegyede vagyon elleni bűncselekményben vétkes. A súlyos bűncselekményeket általában a visszaesők, a bűnismétlők követik el. A két éve regisztrált elkövetők 39 százaléka büntetett előéletű, 12,5 százalékuk pedig rendszeres visszaesőnek minősül – döntő többségük férfi. Ők felelnek a gépkocsilopások, az orgazdaság, az üzleti lopások, a rablások javarészéért, és az olyan erőszakos bűncselekményekért is, amelyek az alkohol- és drogfogyasztással függenek össze. A kedvezőtlen változások nem kerülték el a fiatalokat sem: ők teszik ki az összes ismertté vált bűnelkövető 12 százalékát. Míg öt évvel ezelőtt 14 ezer fiatalkorú bűnelkövetőről szereztek tudomást a hatóságok, tavaly 11 ezren kerültek kapcsolatba a rendőrséggel. Közülük közel négyezren felelősségre nem vonható, vagyis 14 éven aluli gyermekek voltak. A társadalmat leginkább a fiatalok brutalitása sokkolja: sokan emlékeznek a két tinédzser lány által elkövetett taxisgyilkosságra, a 23 késszúrással megölt zsaroló gödi fiúra. Máig nem derült ki, miért is ölt meg különös kegyetlenséggel egy tizenegy éves kislányt alig 14 éves iskolatársa.