Nem pedig le, ahogyan a gőgös fővárosiak szokták mondani. Nyáron olyan kulturális programokat lelhetünk vidéken, amelyekért érdemes akár oda is menni, ha már nincs úgyis ott az ember. Például Emma Kirkby és a London Baroque reneszánsz estjéért Gyulára, július 4-én, ugyanazon a napon, amikor Szentendrén a két, éppen zajló fesztiválon egymást érik a remek népzenei és dzsesszműsorok. Július 6-án megkezdődik a hagyományos szombathelyi Bartók-szeminárium, 9-én Miskolcon a Kaláka-fesztivál, négy sűrű napig, Fertődön folytatódik Haydn egész éves ünneplése (július első felében a Budapesti vonósokkal és Perényi Miklóssal), Balatonfüreden a koncertek és előadások sora ugyancsak fesztiválnak neveztetik. A zsámbéki dzsessz-sorozatot Zsámbéki Jazz Opennek hívják. Aki nem mozdul (ki, fel, le), sajnálhatja.

A magyar kulturális földrajz szerint, legalábbis augusztusban, Sárospatak sokkal közelebb van Szombathelyhez, mint Tiszadob Szegedhez; minden említésre méltó kortárs, jazz és klasszikus zenei esemény az ország északi felén zajlik, olykor esetleg Pécsett. Dél-Magyarországon pedig, ne szépítsük, jóformán semmi nincs.   Tokajtól Pannonhalmáig és Fertődig, onnan Szombathelyig, majd a Balatonig egész augusztusban fantasztikus a kínálat. Akit nem szippant be a Sziget-fesztivál (figyelem, már régen nem kizárólag a populáris zenéért érdemes odamenni), az Budapesten másutt is pazar programot talál, vagy elruccanhat Szentendrére, Vácra, Veszprémbe; de mivel minden helyszínen a fesztiválok vonzerejében bíznak, érdemes a műsorfüzeteket a Zempléni Művészeti Napok vagy a Kastélykoncertek Eszterházán címszó szerint böngészni. Szombathelyen többnapos szórakozást kínál a Savaria Történelmi Karnevál, a legendásan jól szervezett Pannonhalmi Művészeti Fesztivál pedig a kortárs és a klasszikus művészetet hozza össze.   Tehát: vigyázzunk. Valaki maradjon azért délen is.

Történelemkönyvekből rémlő nevek, dátumok, kastélyok és várak – az ember azt hiszi, tudja, kik azok az Esterházyak. Az Iparművészeti Múzeum most a kismartoni Esterházy Magánalapítvánnyal közösen pompás tárlatot rendezett a nagynevű történelmi család évszázados műgyűjteményéből. Az aranycsipkékből „szőtt” serlegek és díszpajzsok, ezüstfonállal kivarrott páncél alá való ingek és dolmányok, hajó alakú esküvői násfák formájában most érzéki benyomást szerezhetünk arról, hogyan festett, mit jelentett a tárgyak kézzelfogható nyelvén a sokat emlegetett történelmi nagyság. A sok bíbor, bársony, ékszer és bútor részben a család Fraknó várában őrzött magánkincstárából, valamint az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből érkezett. A nálunk őrzött kincsek valamivel hányatottabb sorsúak: a háború alatt az Esterházyak Titok utcai palotájának pincéjében lapultak, ahol viszont bombatalálat érte őket. Négy év múltán ásták elő őket a romhalmaz alól.   Csak úgy zúdul a sok tudnivaló. Kiderül, hogy 1612-ben kérte Esterházy Miklós II. Mátyástól Munkács várát, s 1669-ben alapított akkorra már országrésznyi birtokaiból oszthatatlan, egyenes ágon öröklődő családi hitbizományt Esterházy Pál – Galánta, Kisvárda, Pápa, Csobánc, Kismarton, Léka már mind ott van a listán. A két dátum között eltelt pár évtized a család viharos felemelkedésének időszaka. S mint minden dúsgazdag arisztokrata család a barokk korban, hatalmukat hangsúlyozandó, műgyűjteményt alapítottak ők is: a török elleni háborúra épült, később harcászati jelentőségét vesztő Fraknó vára lett a családi ősgaléria, az európai manierista, barokk iparművészet legkitűnőbb műhelyeiből származó szépséges alkotások „házimúzeuma”. Egyben az egyetlen a barokk kor hazai gyűjteményei közül, amely épen átvészelte az évszázadokat. Közülük látható most 131 műtárgy.   A smaragddal, rubinnal, türkizzel kirakott 1600-as évekbeli díszkardok, dísztőrök, Boroszlóról, Augsburgból, Prágából,   Bécsből származó, gyöngyházkagylóba épített vagy násfákkal díszített serlegek, díszkulacsok szépek, sőt: nagyon szépek. Ennél is érdekesebb, ahogy tárlóról tárlóra nyomon követhető a családtörténet. Rögtön kiderül, mi kellett az olajkép alapján büszke tekintetű gróf Esterházy Miklós gyors érvényesüléséhez. Megkerülhetetlen volt a hadisiker: a boszniai pasa ellen 1623-ban aratott vitathatatlan győzelem Érsekújvárnál, a megszerzett tekintély, amelyet még ellenfelei, az erdélyi Bethlen Gábor vagy I. Rákóczi György is elismertek, s amely alapján 1625-ben a soproni országgyűlés nádorrá választotta a grófot. S kellettek az egymást követő jövedelmező, sokszor tárgyalásokkal, diplomáciai megbeszélésekkel egybekötött házasságkötések – mellesleg mind remek alkalom kuriózumszámba menő arany-ezüst ajándékok „begyűjtésére”. Az első, félhomályban úszó terem közepén kiterített hatalmas, I. Tahmasp perzsa sah udvarát ábrázoló, ma is világritkaságként számon tartott 16. századi iráni selyematlasz falikárpit jól érzékelteti a család gyarapodó tekintélyét és vagyonát. Maguk is készíttettek tárgyakat, a család címerállatával, a kardos griffel díszített, ékkövekkel kirakott díszpajzsokat, például.   Különlegesen szépek a kiállított öltözékek, a méregzöld olasz bársonyból, aranyos isztambuli selyemszövetből készített menték és dolmányok, tele aranyozott ezüstfonalból készült gombszárakkal, magyar paszománnyal – szemlátomást erős izomzatú, szálfa termetű férfiakra illő harci ingek, esküvői d o l m á n y o k . Noblesse oblige: a vezekényi csatában a család négy tagja halt hősi halált, köztük a 26 éves László gróf, kinek alakja, felmagasztosuló bukása köré jó magyar szokás szerint terjedelmes kultusz kerekedett – mint a szomorú eseményt megörökítő hatalmas augsburgi dísztál mutatja. Dísznyergek, lehelet finomságú aranytegezek, sötétlila selyembársony alapra dolgozott ezüstrátéttel ellátott gyönyörű díszlótakaró, fantasztikus ékkövekkel, ötvösmunkával díszített, hímzett bársony „lópokrócok” – jól érzékeltetik az életmódot.   A szintén nádori címet viselő Esterházy Pál például inkább költeményeket írt, zenét szerzett, – s a rebellis magyar főurak elkobzott vagyonából szorgosan gyarapította a fraknói gyűjteményt, immár hercegként. Esterházy III. Pál Antal a napóleoni háborúk idején, a bécsi kongresszuson diplomataként szerzett megbecsülést magának és a családnak, a Monarchia angol nagyköveteként képviselte a régió érdekeit – mint a IV. György képmásával ékesített szelence is bizonyítja. A kor ízlésvilágát a Bacchus diadalát hirdető bizarr arany asztali batárok, vagy az akkoriban nagy ritkaságszámba menő valódi strucctojásból készült csillogóragyogó asztali strucc jól tükrözi. A Fertődön épült kastély eredeti belsőit mutató képek alatt kiállított, a fényképek alapján pontosan beazonosítható bútorok kiváltképp érdekesek, a harangokkalgólyákkal ékesített támlájú székek elképesztőek – a rokokó pompát pedig lassan felváltja a neoklasszicizmus iránti hódolat, a bútorok egyszerűbb, szigorúbb formavilága – amely azonban már egybeesik a család befolyásának lassú letűntével.