A Gélisse és munkatársai által készített történeti áttekintés azt mutatja be, hogyan vált a Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy kezdetben főként EEG-alapon azonosított jelenségből napjainkra jól körülírható, elektro-klinikai epilepszia-szindrómává. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a súlyos, elesésekkel és fejlődési/kognitív romlással társuló gyermekkori epilepszia fogalma már a 18–19. századi klinikai leírásokban megjelent (pl. gyakori „drop attack”-szerű események), azonban az LGS valódi karakterizálását az EEG korszaka tette lehetővé.
Egy közel kétmillió idősebb felnőtt egészségügyi adatait elemző amerikai vizsgálat szerint a cerebrális amiloid angiopátia nevű, kevéssé ismert agyi érbetegség akár négyszeresére növelheti a demencia kialakulásának esélyét öt éven belül.
Magyarországon évente több száz új esetet diagnosztizálnak, ugyanakkor a betegség jól gyógyítható, a műtéti kezelés pedig a szexuális teljesítményt sem befolyásolja.
A metabolikus neuropszichiátriai terápiák a hatékony gyógyszeres és pszichoterápiás kezelési eszköztár kiegészítéseként új intervenciós modalitásokat kínálnak a metabolikusan aktív gyógyszerelés bevonása mellett a diétás ketózis, a terápiás böjtkezelések, az irányított testedzés és a kontrollált étrend-kiegészítés alkalmazásával.
Klinikailag jelentős, 8% körüli különbséget figyeltek meg az egészséges és a szorongásos zavarokban szenvedő betegek prefrontális kérgében mérhető kolinszint között.