Pitvarfibrillációban szenvedő, 65 éves vagy idősebb Medicare-kedvezményezettek körében a rivaroxaban kezelés, az apixabannal összehasonlítva a súlyos ischaemiás vagy vérzéses események szignifikánsan megnövekedett kockázatával társult.

Az epilepsziabetegség nem megfelelő kezelése jelentős mortalitási rizikót jelent. A farmakológiai terápia fokális rohamok esetén 57, míg generalizált esetekben 85 százalékban eredményez rohammentességet.

A szemle alapjául szolgáló populáció alapú kohorsz vizsgálatban a VTE miatt antikoaguláns kezelést újonnan kapó betegek körében az apixaban terápia mellett alacsonyabbnak mutatkozott mind a VTE ismétlődésének, mind a vérzések kialakulásának aránya a rivaroxabannal összevetve.

A CDK4/6-gátlók bevezetése a hormonreceptor-pozitív, HER2-negatív emlőrákok kezelésében hatalmas áttörést hozott, mivel alkalmazásukkal késleltetni lehet a kemoterápia adását.

A szerzők az ivozidenib hatásosságát és biztonságosságát elemezték előrehaladott IDH-1-mutáns cholangiocarcinoma olyan eseteiben, melyek a szokványos kemoterápia mellett progredáltak. Ebben a klinikai szituációban az ivozidenib szignifikánsan javította a progressziómentes túlélést és a teljes túlélést. A kezelést a betegek jól tolerálták, súlyos mellékhatás ritkán, a terápiával összefüggésbe hozható haláleset egyáltalán nem fordult elő.

Az otitis media (OM) határterületet jelent a gyermekgyógyászat és a fül-orr-gégészet között. Az alap diagnosztika és terápia (vagyis az esetek többsége) a gyermekorvos területe, míg a nem gyógyuló, szövődményes, vagy recidiváló esetek kerül(het)nek a fül-orr-gégészhez. Jelen cikkünkben az akut otitis media (AOM), illetve a savós vagy effúzióval járó középfülgyulladás (OME) diagnosztikai és kezelési kérdéseit elemezzük párhuzamosan.

A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.

Az Egészségügyi Világszervezet háromlépcsős analgetikus létrája egy széles körben alkalmazható iránymutatás, amely az akut és a krónikus fájdalmak csillapításában egyaránt alapul vehető. Lépcsőfokai – az elmúlt évtizedekben is és napjainkban is – a minél hatékonyabb és minél inkább személyre szabott fájdalomcsillapítást célzó szakmai javaslatok fókuszában állnak.

Az utóbbi évtizedek jelentős változásokat hoztak a nukleáris neurológiában. Az új módszerek bevezetésének világszerte hátráltató tényezője, hogy a finanszírozási lehetőségek csak késve követik a tudományos eredményeket.