Az epileptológiai-genetikai felfedezések hatása széles körű – a szindrómák pontos diagnózisától és osztályozásától kezdve új gyógyszercélpontok felfedezéséig és ezen keresztül a betegségre irányuló terápiás stratégiák kifejlesztéséig.
A Parkinson-kór a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegség az Alzheimer-kór után. Társadalmi, gazdasági, szociális és emberi jelentősége folyamatosan növekszik. A betegszám rohamos emelkedése figyelmeztet arra, hogy a jövőben másképpen kell megítélnünk ezt a betegséget.
A Parkinson kór lefolyása során megkülönböztetünk ún. preklinikai szakaszt, amikor a PK-ra jellemző neurodegeneratív folyamatok elindulnak, de még klinikai tünetet nem okoznak, és ún. prodromális szakaszt, amikor egyes tünetek már jelen vannak, de nem elégségesek a PK diagnózisának felállításához.
Az előrehaladott Parkinson-kór diagnosztizálásában – és az eszközös terápia megkezdéséről való döntésben – előnyös lehet a Delphi-kritériumok figyelembe vétele.
A magyar Pápai-Pariz Ferenc már 1690-ben leírta a Parkinson-kór (PK) négy alapvető tünetét, a remegést, az izommerevséget, a meglassultságot és a testtartási instabilitást [1]. került át az orvosi köztudatba [2].
Alábbi írásunkban szeretnénk bemutatni a Parkinson-kóros betegek speciális ápolását, problémáik megoldását és mindennapi munkánkat PTE Neurológiai Klinika Mozgászavar Ambulanciáján.
Parkinson-kórban a hagyományos, dopamin-helyettesítő terápiák sikertelensége esetén előrehaladott terápiás lehetőségek alkalmazására kerül sor, köztük mély agyi stimulációra, levodopa/karbidopa intesztinális gélre vagy folyamatos szubkután apomorfin-infúzióra.
A tartósan lélegeztetésre szoruló, túlélt betegek esetében „Postintensive care syndrome” is kialakulhat, mely a légzőszervi mellett komplex muszkuloszkeletális rehabilitációt is szükségessé tehet.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?