Egy brit vizsgálat azt elemezte, hogy achalaziás betegeknél milyen gyakorisággal fordulnak elő a refluxbetegségre (gastrooesophageal reflux disease, GERD) jellemző tünetek. Egy londoni gasztroenterológiai szakrendelésen azoknak az achalaziás betegeknek a kórtörténetét, tüneteit, kezelését elemezték, akiknél az elmúlt 15 évben manometriával igazolták az achalazia fennállását (Eur J Gastroenterol Hepatol 2006;18:369–374). Míg a GERD oka a nyelőcső alsó záró izomgyűrűjének gyengesége vagy koordinálatlan megnyílása, ami miatt a gyomornedv viszszajut a nyelőcsőbe és marja annak falát, gyomortáji égést okozva, addig achalazia esetén a nyelőcső szfinktere egyáltalán nem ernyed el, hiányzik a perisztaltikus mozgás. Diszfágia, a falat regurgitációja, hosszú távon pedig a fogyás jellemzi. Az achalazia és a GERD tehát a funkciózavar két végpontjának felel meg, amelyekről joggal gondolhatnánk, hogy kizárják egymást. A GERD és az achalazia tünetei mégis sokszor jelentkeznek ugyanannál a betegnél. Több vizsgálat is rámutatott, hogy achalaziásoknál időnként bekövetkezik a szfinkter inkoordinált relaxációja, ami lehetőséget teremt a gyomornedv regurgitációjára. Az is előfordul, hogy az achalazia kezelésekor, ballonos tágítás vagy miotómia miatt károsodik a szfinkter és következik be GERD.