Látszólag egy Váli Dezső-festménnyel kezdődött – egy nehéz nap végén, hazafelé menet, egy tihanyi kiállításon támadt erős vággyal. Valójában „von Haus aus”: családi eredetű a művészetek iránti heves vonzódás, amiből előbb egy kép lett, aztán az egyik legdinamikusabban fejlődő kortárs magyar képzőművészeti gyűjtemény. A tulajdonosa dr. Nagy Miklós, a győri kórház szülésznőgyógyász- genetikus szakorvosa, a hazai Ultrahang Társaság vezetőségének tagjaA zenészek életrajzát többnyire úgy is el lehetne kezdeni: volt otthon egy zongora. Az ön családjában, ugye, volt otthon egy kép? – Ennél meghatározóbb, hogy van egy édesanyám, aki nagyon tehetséges ember. Gyerekkoromban sokat láttam őt festegetni, hallottam zongorázni, írt verseket is. Nagyatádon laktunk, a ház mögött az udvarunk a folyópartig elért, ráláttunk a dombokra. A házunk még akkor is romos volt, amikor én kisgyerek voltam. Egy nagy széles ágyban aludtunk, a vaskályhában égett csak a tuz, és telente nem lehetett több tíz foknál odabent. Míg anyámék vacsora után elpakoltak a konyhában, a húgommal befeküdtünk a dunyhák alá, és bemelegítettük előbb az ő részükön, aztán a magunkén az ágyat. És ettől olyan boldog összetartozás- érzésünk volt. Apám a Horthy-korszakban katonaiskolába járt, ezért a háború után osztályellenségnek számított. A téglagyárban talicskázta az agyagot, anyám pedig kapált a téeszben.A szülők ragaszkodtak ahhoz, hogy értelmiségi pályára menjenek a gyerekeik, hogy aztán a jég hátán is megéljenek?– Nem befolyásoltak ők minket semmiben. Rengeteg könyv volt otthon, utaztunk, sokat meséltek, emlékszem, tekerős diafilmeken történeteket vetítettek nekünk a magyar történelemről. Megkaptuk a kultúra alapjait, illatát, épp eleget ahhoz, hogy fölkeltse a kíváncsiságunkat.Ezek szerint a humán muveltségre volt fogékony, miért lett mégis orvos? – Sosem bírtam szenvedést látni. Emlékszem, mennyire megviselt, amikor a velünk szembeni tüzéptelepen a fuvarosok annyira megpakolták a kocsit, hogy a ló nem bírt elindulni, ekkor meggyújtottak a hasa alatt egy csomag szénát. És egy cigányfiú képe is előttem van. Nagy nyomorban éltek, gyakran bekopogtak, nincs-e ruha vagy valami munka. A nagymamám az egyik fiúnak megengedte, hogy behordja a szenet. Mezítláb jött, pedig már késő ősz volt, fölmarkolt egy-egy brikettet. Együgyu volt szegény. Láttuk, hogy folynak a könnyek az arcán. Kiderült, hogy fáj a füle. Vinnyogott a fájdalomtól. A nagymamám adott neki meleg sót, hogy tegye a fülére.Úgy látom, a választásait általában konkrét élmények befolyásolják. Így van ez a gyujtéssel is? – Többnyire igen. Amikor először voltam Gaál József mutermében, még nem értettem, miféle tudat alatti rétegekhez kötődnek bennem a képei. Az egyik komor, sötét képe nagyon megtetszett. Kérdeztem, mi a címe, azt felelte: Nagyme. Megdöbbentem. Éppen előző napon kellett e-mail-címet nyitnom, és a nevemből állítottam össze: nagyme. Megmutatta más festményeit is – torz, embriószeru lényeket ábrázoltak. Hazamentem, és elővettem azokat a fotókat, amelyeket, mint ultrahangos orvos, éveken át készítettem azokról a magzatokról, akiket fejlődési rendellenesség miatt idő előtt „megszülettünk”. És megláttam ugyanazokat a torz, az anatómiának ellentmondó vonalakat, testarányokat, amelyeket Gaál József festményein. A gyujteményem jelentős része ilyen rejtelmes együtthatások révén jött létre. A kép bennem úgy muködik, mint egy katalizátor: beleivódik az agyamba a látvány, pezseg a neuronok közti ágas-bogas járatokban, és valamilyen hangulatot kelt. Ha ez a pezsgés nem indul el, akkor tudom, hogy a kép nem jó. Két erős vonzódás van bennem: az egyik a szépség, harmónia iránt, amelyet a kiegyensúlyozott színekben, formákban találok meg, a festészeti vonulatok közt a lírai absztraktban. Ennek fő képviselői a gyujteményemben például Váli Dezső, Vojnich Erzsébet, Szüts Miklós. A másik, ami vonz: a félelmetes, a szúrós, kellemetlen, torz, sötét világ. Ez éppúgy körülvesz minket, mint a harmónia, és kínzó érzés szembesülni vele. A gyujteményemben El Kazovszkij muvei ilyenek – gyötrelmesek és csodálatosak.Miért kezdett bele a mugyujtésbe? Üres volt otthon a fal? – Megláttam egy Váli Dezsőfestményt, és odaszegeződtem elé. Csalódással teli nehéz nap állt mögöttem, Szabadkáról jöttünk éppen egy barátommal, megálltunk Tihanyban, betértünk egy kiállításra. Kiderítettem, hogyan lehet megvenni a képet, aztán vettem még másokat. Három év alatt lett ötven képem. Hihetetlenül erős szenvedéllyé tud lenni a gyujtés. Kezdettől nyilvánvaló volt, hogy mivel ebben a korban élek, olyan képekkel kell magam körülvenni, amelyek ezt a kort fejezik ki. Amikor tele feszültséggel, stresszel hazamegyek, és látom ezeket a képeket, az engem pihentet, akárcsak egy jó könyv. Nem a birtoklási vágy vezérel. Láthatta, a szobámban van egy Bálint Endre-kép, az Itt már jártam valaha. Reprodukció. Az eredeti nem eladó, nem is volna rá pénzem. De mivel úgy éreztem, nem lehet nélküle élnem, egy profi fotóssal méretarányosan lefényképeztettem, így mindennap láthatom. Nekem a képek dús, összetett élményt adnak. A színek mélyen befészkelték magukat az agyamba, és a látványhoz sok egyéb érzéki élmény is társul. Még gyerekkoromban megfigyeltem, hogy különös kapcsolat van a hangok és a színek között. Amikor tanultam zongorázni, észrevettem, hogy a hangoknak, hangnemeknek színük van: az F-dúrnak zöld, a B-dúrnak kármin, az E-dúrnak narancs. Hogyan vásárol? Eljár a mutermekbe, barátkozik a festőkkel? – Igen. Nézem a készülő muveket, beszélgetünk, megváltjuk a világot, és ha valamelyik képre rezonálok, akkor megpróbálom megszerezni.Szokott a minőséget illetően tévedni? – Persze. És sokszor előfordul, hogy állok egy kép előtt, és nem értem. Ilyenkor arra gondolok, hogy vagy az én vizuális kultúrámmal, vagy a képpel van baj. Veszélyes a trendekhez igazodni, de sokan megteszik. Nem alakítanak ki saját véleményt, csak azt nézik, mások mit mondanak.Leginkább az absztrakt geometrikus képekkel nem tudnak mit kezdeni az emberek. Önre miként hatnak például Nádler István képei? – Lenyugöz az őserő, amivel fest. Mintha az ősrobbanás előtti világot ábrázolná, amikor az energia őrült erővel kiáramlott, és szeszélyes vonalakban kavargott.Vojnich Erzsébettől is elég sok képe van. Benne mi fogja meg? – Az üres terek. Nincs a képen más, mint egy szoba, egy faliképpel és egy hokedlival, esetleg lelóg egy villanykörte a plafonról, slussz. Igazi hatást azzal kelt, ami nincs a képein: valaki, akinek ott kéne lennie. A hiányt, a magányosságot festi érzékeny faktúrával.Ha Rippl-Rónait, a nagybányai festők képeit, és mondjuk, a francia „vadakat” egy áron kínálnák a mai muvészek képeivel, akkor is kortársakat gyujtene? – Attól függ, hogy a muvészek által felvetett kérdésekből engem éppen mi érdekelne. Például a nagybányai iskola nem hoz lázba. Valahogy úgy muködik ez nálam, hogy ha van egy stílusirányzat, amelynek az alapmunkái kiválóak, de azután sok epigonját, huszadrangú követőjét láttam mindenfelé, az alapmuvek sem tunnek már annyira izgalmasnak.Ezek szerint a kortárs megértéséhez háttértudás kell, és nem önmagában a mu érvényesül. – Igen. Háttértudás hiányában jönnek létre a nagyon vegyes gyujtemények, amelyekben a gagyitól a remekmuig minden van.Szokott eladni, amikor valamin túllép? – Nem nagyon. A gyujteményem gyengébb darabjai is részei az életemnek. Valaha hatással voltak rám, és ez ma is fontos. Ha hazamennék, és nem lennének ott, ürességet éreznék. Mint amikor egy szerelmet veszít el az ember.Azért ugye nem bánja, ha anyagilag is nyeresége van egy képből? – Nem törekszem rá, és ez baj. Például mert mindkét fiam felnőtt, és kellene nekik lakás. Én pedig minden pénzemet a képekbe tettem bele. Lelkiismeret-furdalásom is van emiatt. Egyébként adtam már el, amikor építkeztünk, és egy héten belül nagy összeget kellett előteremtenem. A családom is szereti a képeket, bár néha éreztetik, hogy észrevehetném, más is van a világban. De azt is tudják, hogy amikor majd én nem leszek, akkor esetleg egy kép árából futja majd egy lakásra.Az is vezérli, hogy maradandó értéket hozzon létre? – Nem. Csak idő kérdése, és minden az enyészeté lesz.Van önben egy elvetélt muvész, aki sok irányban tehetséges? – Van, csak sajnos egyik bennem élő muvész sem eléggé tehetséges. Az a szerencsém, hogy ezt időben beláttam. Festeni szerettem volna, de nem ment. A képgyujtésnek pedig az a varázsa, hogy mások megfestik helyettem, amit igazából én szerettem volna. Egy időben mindent félretettem, és csak a szakmámat muveltem. Aztán amikor úgy éreztem, hogy már értek hozzá annyira, hogy nem kerülök börtönbe, akkor kezdtem gyujteni. Egy éve pedig újra készítek fotókat. Valaha, még az analóg korszakban voltak kiállításaim, és most újra lesz egy sorozatom. Kell valami kreatív tevékenység.A gyujtés is az: egyfajta önkifejezés. – Igen. Elárul, megmutatja, mennyi exhibicionizmus szorult belém. Vigyáznom kell, hogy ne tegyen önteltté, ne dicsekedjem túl sokat vele.

Digitális képvadászat Egyre nagyobb teret hódítanak a különböző digitális képek és filmfelvételek készítésére alkalmas eszközök. A folyamatos akcióknak, kedvezményes vásárlási lehetőségeknek köszönhetően a digitális fényképezőgépek szinte mindenki számára elérhető árkategóriába kerültek. A rögzített fényképek tárolásához nincs szükség a film előhívására, hiszen a számítógép merevlemezére letöltve, esetleg CD-re kiírva megőrizhető a felvétel. A digitálisan rögzített fényképfelvételt kezelni is könnyebb, mint a hagyományos, papírra vagy diafilmre került emlékanyagokat. Ha az elkészített felvételt mégis papíron kívánjuk viszontlátni, annak sincsen akadálya: a számítógépre került képet egy fotónyomtatón keresztül házi körülmények között is ki lehet nyomtatni egy különleges papírra. Sőt, az újabb nyomtatók és készülékek már számítógép közbeiktatása nélkül is képesek erre. A rosszul sikerült felvételek pedig egy fillérbe sem kerülnek, hiszen a fényképezőgépbe épített kisméretű képernyőn (az LCD-n) megtekinthetjük az elkészült képet, és ha nem tetszik, egy gombnyomással törölhetjük. Az alapkategória esetén nem lehetnek túlzott elvárásaink. A kis felbontású, jellemzően 640x480 képpontos felvételek tárolására mindössze néhány megabájtnyi beépített tárterület szolgál. Nem minden készülékre jellemző a memóriabővítő kártya, amelynek segítségével további képeket lehet tárolni. A fényképezőgép felépítése is meglehetősen egyszerű, a legtöbb gépben még optikai zoom sincs, csak digitális. A hátsó kijelzők mérete szintén kicsi. A gép fényérzékenysége alacsony, vagyis használata elsősorban szép időben ajánlott.