A Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy ritka, heterogén etiológiájú, gyermekkori indulású epilepsziabetegség. A rohamok kezelését a terápiarezisztencia, a következményes kognitív hanyatlás, valamint az egységes terápiás elvek hiánya is nehezíti.

Az 1990-es évektől robbanásszerűen terjedtek a különböző fermentált vörös rizs készítmények mint természetes koleszterincsökkentők, ezek azonban ma már ismert mellékhatásokkal bírnak.

A glükagon-szerű-peptid-1- (GLP-1-) receptorok a humán ízületekben is jelen vannak, és támadáspontot jelentenek a liraglutid számára, amely osteoarthritises rágcsálómodellben analgetikus, gyulladáscsökkentő és katabolikus folyamatokat mérséklő hatást mutatott.

A mozgásszervi betegségek legáltalánosabb jelensége a fájdalom. A gyógyszeres fájdalomcsillapítás leggyakrabban alkalmazott készítményei a nem szteroid gyulladáscsökkentők.

Az elmúlt néhány évben az SGLT2-gátlókkal (elsősorban a dapagliflozinnal és az empagliflozinnal) végzett klinikai vizsgálatok lenyűgöző eredménnyel zárultak. Szignifikáns mértékben csökkentették az összes, valamint a szív- és érrendszeri (CV) halálozást bizonyos betegcsoportokban, a szívelégtelenség miatti kórházi felvételeket, a CV eseményeket és az albuminuria progresszióját, ha diabeteses, vagy nem diabeteses betegek kezeléséhez adták hozzá.

Kimutatták, hogy minél inkább különböznek a ráksejtek az egészséges sejtektől, annál erősebbek a rák-immunterápia autoimmun mellékhatásai.

Minden uniós tagállamnak maximális erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy elérje és fenntartsa a magas szintű átoltottságot.