A Távol-Keleten immár a turizmus egy külön ága specializálódott a gyógyításra. Nálunk a gyógyfürdői szolgáltatókon kívül eddig csak a fogorvosoknak és a plasztikai sebészeknek sikerült nagyobb számban rávenniük külföldi betegeket, hogy magyar orvosi ellátást vásároljanak. Vajon miért?

A beteg törvény adta joga Az orvostársadalom kezd megbarátkozni a betegjogokkal. Ám ahogy a szabad orvosválasztás is jóval többet jelent annál, mint hogy a páciens eldöntheti, kinek adja le a tb-kártyáját, a betegtájékoztatás (és -tájékozódás) jogába ma már az is beletartozik, hogy a páciens is kérhet „külső” konzíliumot, úgynevezett „second opinion”-t. Mintegy tíz évvel ezelőtt megkértem egy New Yorkban élő neves idegsebészt, végezzen el egy bonyolult agyműtétet évtizedek óta kint élő magyar barátomon. Hosszas levelezést, számos telefonbeszélgetést követően, nagy nehezségek árán megszerveztem, hogy fogadja a beteget. Az orvos megvizsgálta, majd elvállalta az operációt. Ám amikor telefonon érdeklődtem nála a részletek és a műtét időpontja felől, azt a meglepő tényt közölte velem, hogy a beteg előbb még kikéri egy másik orvos véleményét is. Amikor dadogva szabadkozni kezdtem barátom modortalansága miatt, az orvos értetlenül szakított félbe: Miért ne mehetne el máshoz is? Mi sem természetesebb ennél: a betegnek – lévén saját sorsa a tét – joga van egy második szakvéleményhez, „second opinion”-hoz; ezen senki nem sértődik meg. (A második konzílium egyébként megerősítette elhatározásában a beteget, és az első, a New York-i kolléga sikeresen eltávolította a daganatot az agyából.) Attitűdváltozás Akkoriban nem hittem volna, hogy hamarosan Magyarországon is ez a tárgyilagos hozzáállás válik az uralkodóvá. Eszembe jutott, mennyi konfliktust, sértődést okozott korábban a magyar kollégák körében a betegvándorlás. Mára gyökeresen megváltozott a helyzet: bármelyik kollégámat kérdezem, kivétel nélkül mind helyesli, ha a beteg egy másik orvossal is konzultál, legfeljebb azt várja el – és teljes joggal –, hogy ő is megtudja, milyen eredménnyel zárul ez a „külső” konzílium. Nincsenek más véleménnyel erről az úgymond „pénzes szakmák” képviselői, a sebészek és a nőgyógyászok sem.