A ritkán előforduló neuroendokrin daganatok többnyire a tápcsatorna és a tüdő területén találhatók, és attól függően, hogy termelnek-e valamilyen hormonhatású anyagot, funkcionáló és nem funkcionáló altípusokat különböztethetünk meg.
Az anaemia a vörösvértesteknek vagy a hemoglobinnak a károsodása, elégtelensége, mely a vér oxigénszállító kapacitásának csökkenéséhez vezet. A WHO definíciója szerint anaemiáról beszélünk, amennyiben a hemoglobin férfiaknál 130 g/l, nem terhes nőknél 120 g/l alatti. Fontos hangsúlyozni, hogy mindig tünet, nem önálló diagnózis, a kiváltó ok megkeresése nélkül megfelelő terápia nem létezik.
A szédülés és egyensúlyzavar a klinikai gyakorlat gyakori, heterogén eredetű tünetegyüttese. A differenciáldiagnosztika a jóindulatú perifériás kórképektől az életet veszélyeztető centrális okokig terjed, ezért strukturált megközelítést igényel. A szédülés ellátásának kulcsa a szindrómaalapú triázs, a standardizált bedside tesztek szakszerű alkalmazása, a célzott képalkotás és a bizonyítékokon alapuló, lépcsőzetes terápia.
Az előrehaladott állapotú, illetve áttétes prosztatarákos, valamint a gasztroentero-pankreatikus neuroendokrin tumorok (GEP-NET) kezelésében idehaza is egyre inkább teret nyernek a radioizotópos kezelések. A betegek túlélését meghosszabbító terápiák terjedésében nagy szerepe lenne a megfelelő gépparkkal ellátott újabb nukleáris medicina centrumok felállítának, különösen a diagnosztika területén.
Miért kevesebb a daganatos beteg az Alzheimer-kórban szenvedők körében? A kérdés megválaszolása váratlan eredményekhez vezethet a rákkutatás területén.
A metabolikus szindróma elnevezés specifikus kardiovaszkuláris rizikófaktorok olyan halmozódását jelenti, melyek patofiziológiai háttere az inzulinrezisztenciával hozható összefüggésbe. Pontos patomechanizmusa továbbra is tisztázatlan, azonban az inzulinrezisztencia és a centrális elhízás központi szerepe egyértelmű.
A primer központi idegrendszeri vasculitis ritka, autoimmun eredetű gyulladásos betegség, amely az agy kis és közepes méretű ereit érinti, súlyos neurológiai károsodásokat okozva.
Az allergia az immunrendszer fokozott reakciója a környezetünkben előforduló allergénekkel szemben. A leggyakoribb allergének spektruma a civilizációval, a technika és a gyógyszeripar fejlődésével, a kozmetika aktuális divatirányzataival változik. Az allergiás reakciók bőr- és nyálkahártya-, légúti, emésztőszervi, neurológiai és hematológiai tünetekben nyilvánulhatnak meg, különböző erősségű általános panaszokkal, ritkán súlyos, életveszélyes anafilaxiás reakciók formájában.
Az immunonkológia egyik „legkeresettebb hírességei” a tumort infiltráló limfociták. A sejtes összetevők meghatározásán túl fontos a tumor mikrokörnyezetében zajló, a tumort infiltráló limfocitákra gyakorolt hatások együttes értelmezése. A klinikai gyakorlatban alapvető a tumort infiltráló limfociták prognosztikai és prediktív biomarkerként való azonosítása.