Eddig tripla negatív emlőrákban szinte kizárólag citosztatikumokat tudtunk használni, ezért nagy áttörési lehetőség az immunterápia ebben a betegcsoportban.

A III. stádiumú nem kissejtes tüdőrák heterogén betegcsoport, amely különböző terápiás terveket és sorrendet igényel. Az irreszekábilis NSCLC-ben szenvedő betegeknél az elmúlt 6 évben paradigmaváltás következett be a PACIFIC trial hatására, új standard kezelés ajánlott az egész világon.

A világon elsőként a brit betegek kapnak hétperces rákkezelést, számolt be róla az InfoRádió.

Mára egyre pontosabb képet kapunk a sugárkezelés immunrendszer-moduláló hatásáról, immunterápiával való kombinálhatóságáról, valamint a kezelés hatékonysága tekintetében szinergistának mondható hatásáról is.

A fertőzések átvészelése után tapasztalt, esetleges tumorregressziók leírása után William Bradley Coley („az immunterápia atyja”) munkásságára, a BCG sikeres alkalmazására, az interferonok és interleukinok felfedezésére térnek ki.

A vesesejtes carcinoma (RCC, renal cell carcinoma) a vese rosszindulatú daganatainak leggyakoribb típusa, mely az esetek egyharmadában áttéteket is ad (mRCC, metastatic RCC).

Az előrehaladott emlődaganat kezelésére számos lehetőség áll rendelkezésre, és a fejlesztés alatt álló terápiák palettája is széles. Ugyanakkor a terápiák túlélésre és életminőségre gyakorolt hatása nagyon eltérő lehet. Jól érzékelhető, hogy előrehaladott emlőrák területén történt klinikai vizsgálatok minősége az elmúlt évtizedben jelentős javulást mutat, olyan hatékony terápiák kerültek kifejlesztésre, melyek reményt adnak arra, hogy ezen betegcsoport teljes túlélési eredményei jelentősen  javuljanak a közeljövőben.

Az utóbbi években-évtizedekben jelentős előrelépések történtek a rákbetegség, közöttük az úgynevezett nem kissejtes tüdőrák kezelésében.

Jelentős előrelépések történtek a rosszindulatú daganatok kezelésében, előrehaladott vagy metasztatikus nem kissejtes tüdőrákban például elérhetővé váltak immunterápiás készítmények melyek monoterápia vagy kombinációs kezelés formájában alkalmazhatók. A terápiás eredmények optimalizálásához, a betegek életminőségének és túlélésének javításához, illetve az egészségügyi források gazdaságos felhasználásához szükség van a kezelés kapcsán jelentkező mellékhatások és nemkívánatos események valós idejű nyomonkövetésére.

Az új immunterápiás módszerek közül az immunellenőrzőpont-gátlók bizonyultak a leghatékonyabbnak, írja a PharmaOnline.