A krónikus koszorúér-szindrómában szenvedő betegeknél az antianginás gyógyszeres kezelés célja a tünetek enyhítése, a megfelelő tolerálhatóság és a beteg együttműködésének biztosítása. Az antianginás szerek kiválasztásakor számos tényezőt figyelembe kell venni.

Jelen átfogó áttekintő cikk a kiterjesztett Vaughan-Williams osztályozás alapján tárgyalja az antiarrhythmiás szerek hatásmechanizmusát, klinikai alkalmazását, farmakokinetikai jellemzőit, mellékhatásait és monitorozási követelményeit.

A hipertónia diagnosztikája és kezelése azért különösen fontos Magyarországon, mert az európai átlagnál lényegesen gyakrabban fordul elő a magasvérnyomás-betegség. Az Európai Kardiológusok Társasága 2024-ben hipertóniaajánlást adott ki, amely a vérnyomást három csoportba osztotta, nem emelkedett vérnyomás, emelkedett vérnyomás és hipertónia. A vérnyomás-kategóriák megerősítésének alapja a rendelőn kívüli vérnyomásmérés. A betegeket nagy kockázat esetén már az emelkedett vérnyomás kategóriában is kezelni kell, a célvérnyomás pedig életkortól függetlenül 120–129/70–79 Hgmm, amennyiben a beteg tolerálja a kezelést. A kezelést két hatóanyagot tartalmazó egytabletta-kombinációkkal kell megkezdeni, első választás: RAS-gátló és CCB vagy diuretikum kis dózisa, a második lépés pedig a három hatóanyag kis dózisú tripla kombinációja. A BBl-k elsőként csak speciális (elsősorban kardiológiai) indikáció esetén választhatók.

A hipertónia diagnosztikája és kezelése azért különösen fontos Magyarországon, mert az európai átlagnál lényegesen gyakrabban fordul elő a magasvérnyomás-betegség. Az Európai Kardiológusok Társasága 2024-ben hipertóniaajánlást adott ki, amely a vérnyomást három csoportba osztotta, nem emelkedett vérnyomás, emelkedett vérnyomás és hipertónia.

Az elmúlt néhány évben az SGLT2-gátlókkal (elsősorban a dapagliflozinnal és az empagliflozinnal) végzett klinikai vizsgálatok lenyűgöző eredménnyel zárultak. Szignifikáns mértékben csökkentették az összes, valamint a szív- és érrendszeri (CV) halálozást bizonyos betegcsoportokban, a szívelégtelenség miatti kórházi felvételeket, a CV eseményeket és az albuminuria progresszióját, ha diabeteses, vagy nem diabeteses betegek kezeléséhez adták hozzá.

A betegnek elképzelése sincs a betegségéről, ezért betegtovábbképzéseket kellene szervezni – mondta lapunknak dr. Nagy Viktor, az SE Belgyógyászati és Hematológia Klinikájának osztályvezető főorvosa.

A magasvérnyomás-betegség a civilizált emberiség egyik népbetegsége. Az életkörülményeink gyors és látványos megváltozásával egyre újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelnie az emberi szervezetnek. Genetikai hátterünk, így élettani alkalmazkodóképességünk azonban évszázadok óta nem változott.

Ismert tény, hogy a fejlett országokban, így Magyarországon is a rosszindulatú daganatos betegségeket megelőzve a cardiovascularis halálok a leggyakoribb. Közös patológiás hátterét legnagyobb előfordulással a magas vérnyomás adja, amely hazánkban is a felnőtt populáció több mint egyharmadát érinti.

A családorvosi gyakorlatban a perifériás neuropathia a leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik, ugyanakkor számos megjelenési formája miatt kihívást jelenthet felismerése és adekvát értékelése. A cukorbetegség szisztémás szövődményeként előforduló disztális szimmetrikus polyneuropathia a leggyakoribb forma, mellyel gyakran találkozunk az alapellátásban. 2-es típusú diabetesesekben gyakran már az alapbetegség felismerésekor kimutatható, sőt fennállhat az 1-es típusú diabetes kimutatásának időpontjában is.

A béta adrenerg receptor blokkolók már az 1960-as évek óta gyakran alkalmazott gyógyszerek a mindennapi klinikai gyakorlatban. Az egyes szerek eltérnek a farmakokinetikai és farmakodinámiás tulajdonságaik alapján.