Személyre szabott terápiák, mesterséges intelligencia – ezek formálják ma az onkológia jövőjét világszerte. Az onkológia az egyik legdinamikusabban fejlődő orvosi terület, ahol a molekuláris diagnosztika, az immunterápiák és a való életből származó adatok egyre nagyobb szerepet kapnak. Prof. Dr. Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója és Javier Aracil Corma, az AbbVie adriai és magyarországi ügyvezetője egy közelmúltban kötött stratégiai együttműködési megállapodás kapcsán arról beszélnek interjúnkban, hogy milyen szerepet tölthet be Magyarország a globális kutatási hálózatban, mit nyernek ebből közvetlenül a betegek, hogyan járul hozzá a klinikai kutatás az ellátás színvonalának emeléséhez, és miért stratégiai jelentőségű az intézményi-ipari együttműködés.
Az eozinofil gasztrointesztinális betegségek (EGID) krónikus, immunológiai eredetű rendellenességek, amelyeket szövettani szinten kórosan magas eozinofilsejt-számú gyulladás jellemez, klinikai szempontból pedig gyomor-bélrendszeri tünetekkel járnak.
Megerősítést nyert, hogy az FDA által elsőként engedélyezett CAR-T sejtterápiák egyike hosszú távú túlélést és potenciális gyógyulást kínál olyan felnőtt betegek számára, akiknél kiújult vagy refrakter nagy B-sejtes limfóma áll fenn, még évekkel a kezelés után is.
A Ca2+ BioLuminescence Activity Monitor (CaBLAM) nevű eszköz képes egyetlen neuron aktivitását, sőt annak sejtrészleteit is folyamatosan rögzíteni, akár öt órán keresztül, ami új lehetőségeket nyit a komplex viselkedés és a tanulási folyamatok vizsgálatában.
A prosztatarák az Egyesült Államok férfi populációjában a leggyakrabban diagnosztizált daganatos betegség és a második leggyakoribb daganattal összefüggő halálok. A terápia központi eleme régóta az androgénmegvonásos kezelés (ADT), azonban az utóbbi 10 évben kifejlesztették az androgénreceptor-útvonalgátlókat (ARPI-k) is.
A 177Lu-PSMA-617 szelektíven a prosztataspecifikus membrán antigént (PSMA) expresszáló sejtekhez juttat el β-sugárzást. Ez a radioligand kezelés bíztató biokémiai és radiológiai válaszarányokkal társult számos korai fázisú vizsgálatban, csökkentette a fájdalmat és alacsony fokú toxicitást mutatott az olyan áttétes, kasztrációrezisztens prosztatarákban szenvedő betegeknél, akik progressziót mutattak standard terápiát követően.