A szédülés és egyensúlyzavar a klinikai gyakorlat gyakori, heterogén eredetű tünetegyüttese. A differenciáldiagnosztika a jóindulatú perifériás kórképektől az életet veszélyeztető centrális okokig terjed, ezért strukturált megközelítést igényel. A szédülés ellátásának kulcsa a szindrómaalapú triázs, a standardizált bedside tesztek szakszerű alkalmazása, a célzott képalkotás és a bizonyítékokon alapuló, lépcsőzetes terápia. 

Az utóbbi évtizedek jelentős változásokat hoztak a nukleáris neurológiában. Az új módszerek bevezetésének világszerte hátráltató tényezője, hogy a finanszírozási lehetőségek csak késve követik a tudományos eredményeket.

A Neurology online folyóiratban közöltek szerint egy új típusú egyensúlyzavart, a rekurrens spontán vertigót (RSV) azonosították, közli az OTSZ Online.

A PharmaOnline szerint egy nátrium-csatornát kódoló gén hibája az izmok ingerlékenységének befolyásolásán keresztül szerepet játszhat a bölcsőhalálban.

Az összes vizsgált antiepileptikum hatékonyabb volt a roham megelőzésben, mint a placebó.

Az epilepszia kezelése elsősorban gyógyszeres terápiát jelent. A farmakoterápia fő célja a minél hamarabbi és tartós rohammentes állapot elérése és fenntartása. Az epilepsziás betegek 70–80%-a jól reagál a gyógyszeres kezelésre, ezért lényeges a megfelelő farmakon kiválasztása a terápiás ajánlások alapján.