Érdekes, értékes tárgyakra, köztük felbecsülhetetlen értékű műalkotásra, valamint kordokumentumokra bukkantak az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) munkatársai a korábbi egészségügyi vezetés által bezárásra ítélt kórházakban. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) leltárral januárban, az egykori orvostovábbképző, később Országos Gyógyintézeti Központ (OGYK) leltárával pedig februárra végeznek a készletgazdálkodási intézetnél. A bezárt, megszűnt intézmények leltárvagyonát a Magyar Nemzeti Vagyongazdálkodási Zrt.-nek kell átadni.

Tiffany és Gallé – a századfordulós üvegművészet két géniusza, amerikai, illetve francia nagymestere. Az Iparművészeti Múzeum pedig a világ egyik legterjedelmesebb art nouveau üveggyűjteményének büszke birtokosa, ötvenhat, illetve negyvenkét üvegtárggyal az említettekől, és utoljára tíz évvel ezelőtt rendezett nagy szecessziókiállításra porolta le őket. Most elegáns sötétkék bársonydrapériával leválasztották a földszinti kerengő egy részét, és mind egy szálig kipakolták kincseiket: finom megvilágításban sugároznak, ragyognak, derengnek a törékeny kis remekek a tárlókban; tompa, aranyos fényű, finoman egymásba futó színek, kecses tárgyak az egyik, frank szenvedéllyel csavarodó organikus formák a másik alkotó neve alatt. S hogy tanuljon is valamit a látogató, külföldi és magyar kortársak, követők munkáiban kutathatja a vándormotívumként továbbgyűrűző ismerős hangulatokat, érzelmeket, formákat – technikai bravúrokat.    Az akkor élénk nemzetközi kapcsolatokat ápoló Iparművészeti Múzeum időben eszmélt, és az 1889-es párizsi világkiállítást követően tiszta forrásból, Franciaországból kezdte vásárolni ezeket a műtárgyakat. Ajándékba is kapott vázákat, tálakat, dr. Fettich Ottó bakteriológustól vagy Wartha Vince professzortól, az ötvenes években pedig szép számmal érkeztek – diszkrét fogalmazásban – az „állambiztonsági beszállításból” származó szépségek. Összeállt a gyűjtemény. Ám még mielőtt az első tárló kék-zöld-arany, jellegzetes pávás Tiffany-üvegei elé járul az ember – ezer közül kitűnnek –, előbb tiszteletteljes főhajtás a határait 1854-ben megnyitó Japán, s az ennek nyomán világszerte tért hódító művészeti divat, a japonizmus felé. A bejárat melletti sarokban szerényen megbúvó kis szekrény aranyfelületű maki-e lakktárgyai, dobozkái mutatják, honnan vándorolt a temérdek madár és szitakötő, fa, levél, inda és virág a szecessziós üvegcsodákra.    A tárlókban aztán kecses, törékeny formák, finoman egymásba futó színek, stilizált levélkék és pávatollak, sejtelmesen csillogó lüszterfény – vázák, kancsók és piperetárgyak, a különleges Tiffany-költészet megannyi hibátlan foglalata. Egységes, kiérlelt formavilág: legyen szó kísérleti Láva-üvegekről, a híres Páva-üvegekről, erőteljesebb aranymázban csillogó talpas tálkákról és palackokról, a kitárulkozóbb színvilágú, nyitott virágszálat formázó díszkelyhekről, esetleg a kalapált és vésett, sárgaréz berakású ezüst piperekészletről. Valamennyi készítését személyesen felügyelte a mester, a híres New York-i ékszerész világot járt fia, aki bútorokkal kezdte, később jutott el az üvegtárgyakig és jellegzetes üvegmozaikból készült asztali lámpákig.    Széttartóbb formai kísérletekről mesélnek a Gallé-üvegek: előfordulnak monumentális, már-már barokkosan túldíszített vázák, öblös krizantémos alkotás, látható Victor Hugo ihlette, égbe törő, üvegbe fogalmazott drámai költemény. Van itt kissé dagályos kobaktök váza kidudorodó fényes rózsabogarakkal, és díszes perzsa motívumokkal telepingált füstszínű üveg. Az alabástrom hatású, matt üvegbe komponált stilizált növényekben talált magára a mester, egy-egy markánsan fáradt, rozsdabarna őszi fából kibontott sejtelmes-borongós dísztárgyban, japánbirsből megálmodott vázában, púderrózsaszín alapra lehelt hamvas ibolyakék virágokkal átsimított fedeles dobozban, szinte anyagtalanná átlényegülő könynyed remekekben. Szemlátomást azonnal továbbgyűrűztek Gallé formai leleményei a kortársak munkáiban, a Daum-gyár visszafogott szépségű, opálfényű darabjaiban éppúgy, mint néhány nagyon lila, nagyon szőlős tárgyban, kiálló csigában. A magyar Sovánka István is komponált tompa fényű anyagból elősejlő, Magyarországon honos vadvirágokkal díszített üde, tavaszi üvegeket, és kissé vad őszi lombos réteges üveget, Gallé nyomán. Ki sejtette, hogy Rippl- Rónai fantasztikus mély tüzű, drámai lilásfekete, tulipán alakú vázát is tervezett Andrássy Tivadar gróf ebédlőjébe?    Aki nem tudná, mi az a réteges üveg, tekintsen a falra: mit tesz a tárggyal a beledolgozott felcsavarodott üvegszál (séta vissza a vonatkozó Tiffany-remekhez), mi az a sugarasan repedezett lüszterperem (pár lépés rézsút oldalirányban), mi a króm-aventurin üvegfonal, megint csak a híres pávás vázán, s hogyan készül a kékesarany, zöldarany lüszter a türkizpávakék palackvázán (megint vissza az első tárlóhoz).    A szemközti falon elolvasható, hogyan gyártott Pantocsek Valentin Leó „íriszes üveget” még a Tiffany-tárgyak diadala előtt: a gyöngyházfényű üveggel világkiállítási érmet is nyert – előtte a tárlóban ott lapulnak a hazai előfutárok. A terem végében viszont Róth Miksa kecses és hajlékony vadrózsával, nőszirommal díszített üvegablakai viszik tovább a Tiffany-lámpán megcsodálható technikát, akárcsak Gothrie és Wells műhelyének jóval fegyelmezettebb, szigorúbb, skót bogáncscsal ékes glasgow-i ablaktáblái. Mint az utolsó tárló mai kísérletei mutatják, az üvegművészetben vissza-visszaköszönnek Tiffany és Gallé opálosan derengő bodzái és orchideái – a jelek szerint mindmáig.