Mind a vérzéses, mind a nemkívánatos ischaemiás események száma növekszik az életkorral, ami ronthatja az antikoagulánsok előny-kockázat profilját idősebb betegeknél. A szerzők előny-kockázat elemzéseket végeztek a rivaroxaban előny-kockázat profiljának az életkor függvényében történő változásának a felmérése érdekében, nonvalvularis pitvarfibrillációban (NVPF) vagy vénás tromboembóliában (VTE) szenvedő betegeknél. Az elemzés a rivaroxaban pozitív előny-kockázat profilját igazolta a komparátor gyógyszerekkel összehasonlítva, NVPF-ban vagy VTE-ban szenvedő idősebb betegeknél, akiknél az előny-kockázat arány az életkor előrehaladtával egyre inkább a rivaroxaban előnyét mutatta.
A Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány rendezvénye a fikció és a mindennapi szakmai valóság kapcsolódási pontjait vizsgálta. A port.hu az egészségügyiek szempontjait emeli ki.
A stigmatizációt és a halogatást le kell váltania a tudatos, orvosi alapokon nyugvó terápiának és a mozgás örömének. A Semmelweis Egyetem és az Eli Lilly keddi, elhízás világnapi kerekasztal-beszélgetésén elhangzott, hogy a testsúlykontroll nem esztétikai kérdés, hanem a krónikus betegségek elleni küzdelem frontvonala.
A PTE innovációs ökoszisztémája egyik meghatározó eseményére került sor a napokban, ahol ünnepélyes keretek között elindították a 2025-ös év nyertes Proof of Concept (PoC) pályázatait.
Ebben a valós klinikai gyakorlatot tükröző vizsgálatban, pitvarfibrillációban szenvedő betegek esetén az edoxaban hatékonyabbnak bizonyult az ischaemiás stroke és a szisztémás embolizáció megelőzésében, mint a többi orális alvadásgátló kezelés. Ugyanakkor az edoxaban biztonságossági profilja is kedvező volt.
75 éves vagy idősebb pitvarfibrilláló betegek antikoaguláns kezelésében az edoxabán 15 mg-os vagy a rivaroxabán 10 mg-os napi dózisai is optimális megoldást kínálhatnak a hatásosság és a biztonságosság vonatkozásában, derült ki egy 2025-ben publikált eredményű hálózati metaanalízisből.
Bal kamrai szisztolés diszfunkcióval rendelkező és/vagy szívelégtelenségben szenvedő, szívinfarktuson átesett betegeknél a magasabb kiindulási vagy jelentősebben emelkedő aldoszteron-szintek fokozott kardiovaszkuláris rizikóval társulnak. A rizikó csökkentésében az eplerenon hatásosnak bizonyult.
A mozgásszervi diagnosztikában a mágneses rezonanciás képalkotásnak kiemelt szerepe van, különösen a lágyrész-struktúrák és a csontvelő eltéréseinek nagy felbontású, ionizálósugárzás-mentes ábrázolásában. Egyre meghatározóbbak lesznek a fejlettebb technikák, mint a DWI, a kontrasztanyagos vizsgálatok, az MR-artrográfia, illetve az UTE és a ZTE.