A Parkinson-kór (PK) progresszív lefolyású neurodegeneratív betegség, melynek a négy legismertebb motoros tünete a nyugalmi tremor, a rigor, a bradykinesia és a betegség későbbi stádiumaiban kialakuló tartási instabilitas. A motoros tünetek mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a nem motoros tünetek (NMS) is, melyek már a betegség kezdeti, prodromális szakaszában megjelenhetnek és a betegség előrehaladtával súlyosbodnak. A nem motoros tünetek felismerése és kezelése alapvető fontosságú a betegek életminőségének szempontjából.
Az intersticiális tüdőbetegségek (ILD) pontos prevalenciája nem ismert, becslések szerint 7–34 ezrelék között mozog, vagyis Magyarországon 700–3400 embert érinthet. A pontos diagnózis felállításához szoros együttműködésre van szükség a multidiszciplináris ILD-team és a betegek között.
A gombafertőzések előfordulása növekvő tendenciát mutat a világon, melyben szerepet játszik az immunszuppresszív betegségek és kezelések növekvő száma is. Klinikailag rendkívül változatos formában jelenhetnek meg a beteg immunstátusának függvényében. A betegség korai felismerése, a megfelelő diagnosztika használata és az adekvát terápia alkalmazása elengedhetetlen a hatékony kezeléshez.
A dysuria diagnosztikáját nehezítik az atípusos tünetek és a kommunikációs akadályok, ezért a részletes anamnézis, labor- és képalkotó vizsgálatok mellett a validált kérdőívek alkalmazása is hasznos lehet. A kezelés alapja az oki terápia.
Fáradtságra, fej- és szemfájásra, stresszre, csont-, ízületi, illetve izomproblémákra panaszkodnak leginkább a dolgozók a munkahelyen – mutat rá a 30 európai országban végzett uniós kutatás.
Egészen a közelmúltig célszervkárosodásoknak neveztük a magas vérnyomás okozta szervi eltéréseket, újabban hypertonia mediálta szervkárosodásoknak hívják őket. (Érdekesség, hogy az egészen friss amerikai hypertoniaajánlás még mindig célszervkárosodást használ a szövődmények megnevezésére – target organ damage).
Egészen a közelmúltig célszervkárosodásoknak neveztük a magas vérnyomás okozta szervi eltéréseket, újabban hypertonia mediálta szervkárosodásoknak hívják őket. (Érdekesség, hogy az egészen friss amerikai hypertoniaajánlás még mindig célszervkárosodást használ a szövődmények megnevezésére – target organ damage).
Az anaemia a vörösvértesteknek vagy a hemoglobinnak a károsodása, elégtelensége, mely a vér oxigénszállító kapacitásának csökkenéséhez vezet. A WHO definíciója szerint anaemiáról beszélünk, amennyiben a hemoglobin férfiaknál 130 g/l, nem terhes nőknél 120 g/l alatti. Fontos hangsúlyozni, hogy mindig tünet, nem önálló diagnózis, a kiváltó ok megkeresése nélkül megfelelő terápia nem létezik.
Mivel a szarkopénia kezelésére jelenleg nem áll rendelkezésre célzott gyógyszeres terápia, az életmódbeli intervenciók – mint például a kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő fehérjebevitel és a rendszeres fizikai aktivitás – állnak a kutatások és a klinikai gyakorlat fókuszában.