Az epileptológiai-genetikai felfedezések hatása széles körű – a szindrómák pontos diagnózisától és osztályozásától kezdve új gyógyszercélpontok felfedezéséig és ezen keresztül a betegségre irányuló terápiás stratégiák kifejlesztéséig.

A demencia az öregedő társadalmak egyre növekvő egészségügyi problémája, ugyanakkor a terápiás lehetőségek korlátozottak, közli a PharmaOnline.

A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.

A Parkinson-kór a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegség az Alzheimer-kór után. Társadalmi, gazdasági, szociális és emberi jelentősége folyamatosan növekszik. A betegszám rohamos emelkedése figyelmeztet arra, hogy a jövőben másképpen kell megítélnünk ezt a betegséget.

A pszichózis korai fázisa kiemelt jelentőségű a betegség kimenetele szempontjából. A pszichotikus betegségek korai felismerése és fázisspecifikus kezelése jelentősen megnövelheti a funkcionális remisszió és a felépülés esélyét.

A bipoláris zavarral járó depressziós epizódok hatalmas klinikai kihívást jelentenek mind a diagnózis felállítása, mind a lehetséges következmények, mind pedig a kezelés szempontjából.

A mindennapi gyakorlatban nem ritka, hogy az epilepsziás betegnél egyidejűleg súlyos társbetegségek állnak fenn. Az összefoglalóban szeretném bemutatni, milyen szempontokat szükséges a szokásosokon kívül mérlegelni az antikonvulzív terápia választásánál, vagy a már jól beállított betegünknél szükség lehet a terápia újragondolására. Két beteg példáján mutatom be a felmerülő lehetőségeket: egy multimorbid, pitvarfibrilláló és egy glioblastomás betegnél. A gyógyszeres interakciók mellett a tumor jellegzetessége is befolyásolja a kezelést.

A súlyos társbetegségekkel küzdő epilepsziás betegeknél különösen fontos az egyénre szabott terápia.

A fenyegetettségre adott reakció során kialakuló válaszadást szabályozó sejtcsoportot azonosítottak az agyban.

Úgy tűnik, sem most, sem a jövőben nem beszélhetünk egységes pszichiátriáról. A lehetőségeket és kihívásokat jelentősen befolyásolja az a kiindulási pont, ahonnan a világ különböző részein nekirugaszkodunk a 20-as éveknek, így a jövőbe tekintés előtt ki kell térni a jelenre.

Két évvel ezelőtt a Pszichiátriai Világszövetség és a Lancet Psychiatry közös munkacsoportot állított fel azzal a céllal, hogy áttekintsék, milyen jövő vár a pszichiátriára a következő évtizedben (1). Úgy tűnik, sem most, sem a jövőben nem beszélhetünk egységes pszichiátriáról. A lehetőségeket és kihívásokat jelentősen befolyásolja az a kiindulási pont, ahonnan a világ különböző részein nekirugaszkodunk a 20-as éveknek, így a jövőbe tekintés előtt ki kell térni a jelenre.